Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Források - Jenei Károly: Iratok Fejér megye török hódoltságkori történetéhez

Hűséges szolgálatomnak hiven való ajánlássá után, Istentül egésséget, lelki és testi csöndes békeséget kívánok Kegyelmeteknek, jó akaró sógor Uramnak. Én elmentem vala DAJra

1 az Kegyelmetek kívánsága szerént, kicitáltam volt mind az kevieket,

2 mind az Makádiakat Balassa Péter Uram által az kiket közülök kaphatának. Istenem segedelméből Kegyelmetek hasznára hitek után elégé examináltam az De eo utrum szerént,

3 de rendesen az kérdésekhez némelik nem tudót felelni, mert azt tudgyák minnyájan hogy az nevezet határokigh szabadon élték, de bizonyos határát Perkáta felöl nem tudhatják, elégh félelemmelis vittem végbén, mert ha csak Adonban azt tudtam volna, az mit ottan láttam és hallottam, bizony oda nem mertem volna menni, mert mind az Perkáti Ur s mind az Day, Budai, Pesti, Adoni, Földvári sereggel az harmadik héten kin voltának, Day és Perkáta közöt határt hántanak

4 az veni ut mellett, az jelen följül nem meszi, hogy megh láttam mint az hidegh vizel megh öntötek olyaná lőttem, ottan beszélték az velünk levő Törökök mint volt az Urak közöt az veszekedés, az Day Ur ottan állót megh osztán az hol az Ráczok mutaták az tűzhelyet, az annál aláb osztán nem ment, az Perkáti Ur ismét az Durmis halmára ment az adigh mutata, ottan öszeis vesztenek és úgy el oszlottanak, egyik az másiknak nem engedet hanem aban Ihatták. Az Adoni és Földvári Agák s töb törökis mind az Perkáti szölökigh és az mint az ut slá megyén Pentele felé adigh mondották az Urak elötis hogy volna az Day határ. Azonban költséghtül sem óhattuk magunkat, kit az kocsisoknak, kit az Törököknek, az mint Battyáni megh tudgya mondani, azonkivül az lovas Agának Ígértünk egy lodingot, az másiknak egy font borsot, az Makádiaknak 2 font borsot, Szűcs Györgyinek és Sági Mihálynak Kegyelmetek jó akaratyára biztuk, velem levő Esküttnek és másik embernek egy egy süveget, az kitül az levelet kültem annakis egy süveget, mivel szintén az időis alkalmatlan volt eléggéis nehezteltek szegények. Az vasboronát az mint 'Kegyelmedre biztam édes sógor Uram mentől jóban válaszon kérem készítesse megh, az fájais legyen jó száraz fa, hogy ha szekerek találnak partékával föl meni azok had hozhassák megh, az árátis irja megh Kegyelmed megh küldöm mentül hamaráb Kegyelmednek. Továb Kegyelmetek jó akaró szolgálja leszek s maradok. Költ Bicskén Anno 1676. die 24. July. Kegyelmetek jó akaró és szolgálni igyekező sógora Kenyeres Gergely migh él. P. S.

5 Kegyelmeteket penigh az nagy Istenért kérem, hogy az Day Ráczokon pridem

6 valamit ne tegyen, had haladgyon az idő, mert bizony mind nekem s mind az tanuknak el köl miattavesznünik, hanem levél által incse elsőben, az után fenyicseis, az idő múlván ez feledékenséghben fogh nálok menni, ha ugyan nem akarnak osztán azontúl a Kegyelmetek dolga legyen, mostan* elégé megh ijedtének ugyan nem tudgyák mi leszen kimeneteli, közülök valóis egy volt ottan, az hol az jelt föl vöttük szemeivel látta az mastani ott létemetis Isten tudgya mint emésztem megh én mind adigh félek az Uraktul, migh -szintén ez megh nem csöndesedik. Kegyelmetek ezen levelemetis oltalomban tarosa, minketis mindenfelöl oltalmazon. Kétoldalas, Kenyeres Gergely saját kezű aláírásával és címeres pecsétjével ellátott levél. Országos Levéltár, P 1754 Fördős család levéltára 1. csomó 5. tétel. 1 Dajára 2 ráckeveieket 3 De eo utrum = tanúkihallgatási jegyzőkönyv