Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Források - Jenei Károly: Iratok Fejér megye török hódoltságkori történetéhez

erődítési munkálataira igénybe vegye. Más forrásokból ismeretes, hogy a palotaiak 1576. augusztus 24-én a ,,Fejérvári csordát mindenestől elragadták".

3 Fejérvár mellől pedig 1578. április 5-én ,,a Király kútjától a Harambasa fiát elfogták, ki csak mulatni ment ki, azis oda marada."

4 A jobbágyok a portyázó végváriaknak titokban a török hadikészülődésekről hírt vittek, — a Sárvíz és Sárrét gázlóin a magyar katonákat átvezették. A törökök bizalmatlansága fokozódott és sokszor kegyetlen megtorlásokhoz vezetett. Az enyingieket a simontornyai bég ispahájuk megölésének gyanúja miatt üldözőbe vette. Földesuruk, Batthyány Ádám kérésére Eszterházy Miklós nádor 1629. október 22-én a budai török vezértől kért védelmet az enyingiek számára. A fehérvári bég 1649 novemberében a csikvári török helyőrség vádaskodása alapján három battyáni jobbágyot verettetett vasra, mert állítólag a palotai katonákkal együtt a törökök ellen harcoltak. Sőt a bég további megtorlásként a battyániak egész sárréti szénatermését felgyújtatta. A XVII. század közepétől kezdve a. török—magyar ellentétek enyhültek. A török—magyar földesurak közösen telepítenek be elpusztult helységeket. Egymással baráti hangú leveleket váltanak. A török ispahák nemegyszer kérik a magyar földesurakat, hogy hódoltsági területen levő jobbágyaik adóját mérsékeljék. De mindezekről szóljanak az egykorú dokumentumok, melyek Fejér megye 25 törökhódoltságlkori településének életéről adnak a kor hangulatát megjelenítő színes képet. Ezt megelőzőleg még csak annyit kell közölnünk, hogy az iratokat szöveghű formában, az eredeti ortográfiához ragaszkodva tesszük közzé. A latin nyelvű, valamint a ma már nehezebben érthető magyar nyelvű kifejezésekhez magyarázó .jegyzeteket fűztünk. Az iratokat pedig rövid tartalmi kivonatokkal vezettük be és feltüntettük őrzési helyüket és levéltári jelzetüket. 1 KÁROLY JÁNOS: Fejér vármegye története I—V. köt. Székesfehérvár, 1898—1904. c. munkája ismerteti Székesfehérvár 1543. évi elestét, 1601. évi visszafoglalását és 1602. évi elvesztését, valamint VELICS Antal—

KAMMERER ERNŐ: Török kincstári defterek I—II. köt. Budapest, 1886—1890. c. forráskiadvány alapján közli az 1563—1565, az 1571—1572. és az 1580—1581. évi községi népességi adatokat. E forráskiadvány azonban sok pontatlansága miatt csak részben használható. Sokkal nagyobb jelentőségű az a kiadvány, melyet a közelmúltban Káldy—« Nagy Gyula szerkesztésében a budai szandisák 1546. és 1562. évi defteréiről az ankarai egyetem megjelentetett. 2 Az újabb levéltári kutatómunka a Fejér megyei Tanács kezdeményezésével és támogatásával a Fejér megyei hely történéti lexikon anyaggyűjtésével kapcsolatban 1969 végén indult meg. 3 TAKÁTS SÁNDOR—ECKHART FERENC—SZEKFŰ GYULA: A budai pasák magyar nyelvű levelezése I. 1553—1589. Budapest, 1915, 118. 4 Uo. 151.