Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Források - Tanka János: Szánthó Gábor abai református segédlelkész feljegyzései az 1848 – 49-es évekről

úr igen barátságosak voltak iránta, s ott ebédezett velünk együtt a háziúrnál. Délután is ezzel az üggyel voltunk elfoglalva. Végre őt kocsira ültetve fegyveres nemzetőrökre bízva, hogy szállítsák el Tolna megyébe az ottani kormánybiztosunkhoz. Azonnal Z. alispán indítványozta: Tisztelt Bizottmány! Most már innen mi is menjünk, s menteik Sárbogárdra. Engemet mint helybelit kért a háziúr, hogy maradjak még, s alig félóra múlva kétszáz vasas német körülfogta a házat, a tiszt bejött s kérdezte, hol van Fiáth Ferenc, de már ott kint megtudta, hogy Kálóz felé vitték. Mentek utána sebes vágtatva, s Kalózon elérték, s elvették a nemzetőröktől. Pár hét múlva 30 lovas és 300 gyalogos katona vette körül a lelkészlakot; a tiszt az én szobámba jött, ott mindent felkutatott, irataimat is összecsomagolta, engemet kocsira ültetve kísértek Székesfehérvárra. Ott a várnagyhoz lettem szállítva, másnap a püspöki lakba kísértek, hadi törvényszék elé. Monda az elnök: — Látom, hogy fiatal ember, most elbocsájtom, hanem ezen proklamációkat felolvassa a templomban! Ezután majd egy hét múlva a Windischgratz-féle megyei főnök, Gál Eduárd idézett be, s azt kérdezték: mit tudok Zichy Ödön elfogatásáról s annak kastélyából honvéd hadnagy által Abára elhozott fegyverekről, tárgyakról. És amit tudtam, megmondtam. De ők nem mondták meg, pedig kérdeztem, hogy ki fizeti meg az én kocsim fuvardíját. Ápr. 5-én, 1849. évi ápr. elején Húsvét előtti szerdán, midőn a temetésről hazamentem, Gál E. küldönce, egy drabant várt, mondván, hogy a kocsi készen áll, menjek azonnal Székesfehérvárra sürgős ügyben. Elmentem, éjjeli szállásom a várnagynál volt. Másnap reggel kocsira ültettek, két katona őrködése alatt Budára szállítottak a Ferdinánd kaszárnyába, hol mások is voltak, mint foglyok. Szegény jó apám meglátogatott, hozott pénzt is, amire azután bizony szükségem volt. Ápr. 23-án más helyre kísértek Budán, ahol különböző fogházakból odakísért foglyok voltunk 33-a, ún. Batthiányl Lajos, Károlyi István, Zselinszkij grófok, Baray József bicskei plébános, Gelenczey tanár, Perlaky László piarista tanár, a karvai plébános, Neuwirth pécsi lapszerkesztő, Zerdahelyi Ede zeneművész, Török Miklós pesti színész, Láposi ügyvéd, Szilágyi István, Mohácsy József pesti polgárok stb. — Kocsikra, szekerekre ültettek kettőnként bennünket, gyalog horvát katonákkal kísértetve szállítottak bennünket Székesfehérvár, Veszprém felé. Azaz ápr. 24-én Martonvásártól Székesfehérvárig, 25-én Palotáig, innen éjji 11 órakor Veszprémbe. Itt a város mellett pihentetve reggel az én útitársamnak, Perlakynak üveg borokat, westfáliai sunkákat, kenyereket küldtek a piaristák. 26-án Városlődig, 27-én Jánosházáig. Itt a magyar szabad csapat akart megszabadítani bennünket, de gr. Batthyányi Lajos nem egyezett bele a veszedelmes kísérletbe . . . 28-án Sárvárig, 29-én Kőszegig, 30-án Kirschlagig. Május 1-én Edluzig, 2-án Bécsújhelyig, hogy ezek lássák, hogy ím a magyarok