Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Farkas Gábor: Politikai mozgalmak Székesfehérváron a két világháború közötti időben

fordulóját a legnagyobb fényben, pompában ünnepelték meg. Alba Regia fénye a korszak ideológiájától hevítve csillogott, ragyogott. „Zászlósurak, országnagyok", a kormányzó és közvetlen munkatársai látogatták meg városunkat. Országgyűlést tartottak a városházán, ahol a nagy király dicsőséges országlásának emlékét iktatták törvénybe. 1900 embert avattak vitézzé a koronázó bazilika romjai mellett, itt tisztelegtek a külföldi delegációk, (köztük Pacelli bíboros pápai legátus) a bazilika romjai mellett állott a kormányzó, amikor a város valamennyi rétegének képviselői felvonultak előtte. Az ellenforradalmi korszak — élén a kormányzóval — nem titkolta, hogy uralmuk eredetét, a magyar államiság szülőföldjéről, a székesfehérvári bazilika romjaiban is csodálatraméltó építményének színhelyéről eredezteti. Bizonyítani akarta, akárcsak a középkor zord századaiban a királyok —, hogy ő is Székesfehérvárt tekinti hatalma közjogi pillérének. Ezt tükrözték azok a művészi alkotások, amelyeket a jubileumi ünnepségekre hoztak létre. (Pl. Aba Nóvák freskói a Szent István mauzóleumban, pannói a kultúrházban.)

3

'

3 Az egész Magyarország számára a fehérvári ünnepségek szinte a béke utolsó fényének fellángolásai voltak. Az ünnepségek záróakkordjaként Beethoven IX. szimfóniájából az örömódát, a szeretet örök himnuszát ezernyi gyermek és felnőtt énekelte.

34 Alig hangzottak el a békevágyat óhajtó szárnyaló dallamok, a világhatalmi konstelláció következményeként ráborult városunkra is a háború félelme. Egy hónap múltán zajos, lármás felvonulás volt a város utcáin. Az utcákon Hitlert és Dúcét éltetik, s a csehszlovák állam vezetőit gyalázzák. A szélsőjobboldal egyre szemérmetlenebbül tolja előtérbe követeléseit, s az előre megdolgozott jobboldali politikai talajon időleges sikert ér el. A nemzetiszocialisták csoportjai, — Szervezkedésüket még Gömbös kormánya idején kezdték, s azóta állandóan szélesítették, — agresszív németbarátsággal rukkoltak elő a városi politikában is. Ezt a nemzetiszocialista televényt Székesfehérváron a harmincas évek elejének romlott gazdasági viszonyai tenyésztették ki, de vezéreiket a húszas évek szélsőjobboldali szervezetei, az ébredők, a fajvédők és más egyesületek nevelték. A nemzetiszocialisták azzal kezdték tevékenységüket, hogy a munkanélküli agrárproletároknak földet, az ipari munkásoknak stabil munkahelyeket, a kisbirtokos parasztságnak jobb értékesítési lehetőséget ígértek, mindezeket természetesen német mintára. Még 1938-ban a hatóság ebbeli meggondolásból, hogy számára a nemzetiszocializmus jelenti a nagyobb veszélyt, nagyobb teret engedett a marxista szakszervezetek működésének. Célja az volt, hogy a kormány bal- és jobboldali ellenzékét megossza, azokon belül további dezorganizálást végezzen. Ez csak a nemzeti szocialisták esetében sikerült, míg a szociáldemokraták kicsiny, de harcos csoportja kemény falanxként állott az ellenforradalmi rendszer csapásaival szemben. A nemzeti szocialisták pedig egyelőre szétestek. Megyebeli vezéreik: Pálffy Daun József, Haám Artúr, Festetich Sándor, Vértessy László nagybirtokosok, Ábrahám János móri, Béldi Béla sárbogárdi próbálkozásai az 1939. évi országgyűlési választásokon csak részben hoztak számukra sikereket. Székesfehérváron a Szálasi és a Meskó-féle