Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Farkas Gábor: Politikai mozgalmak Székesfehérváron a két világháború közötti időben

Farkas Gábor POLITIKAI MOZGALMAK SZÉKESFEHÉRVÁRON A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI IDŐBEN Témám kifejtése sorári különös súllyal az 1919 augusztus elején a hatalomba ismét visszakerült uralkodó körök politikai mozgását vizsgálom. Ismeretes, hogy ez a réteg egy negyedszázadon át zavartalanul gyakorolta hatalmát; a vele szemben álló ellenzékiek nem képviseltek olyan potenciális erőt, amelyek képesek lettek volna akár a népi radikalizmus oldaláról, akár a burzsoázia ellenzéki csoportjai részéről a hatalomba jutottakat felváltani. Székesfehérváron is, — mint az ország meg nem szállt törvényhatóságaiban — 1919 után a politikai-hatalmi struktúra kontinuitása állott be. A hatalmat az a maroknyi tőkés csoport szerezte vissza, amely 1918 előtt is a hatalomban volt. A régi politikai struktúra restaurációja azonban nem jelentette annak a vonalnak továbbvitelét. Ez a politikai rend már más, még akkor is, ha a hatalmat ugyanaz a csoport gyakorolja. De a dualizmuskori módszerekkel sem lehetett vezetni már a negyvenezres lélekszámú várost. Meggyengült a háború és a forradalmak alatt a hatalmi csoport, a városban megnövekedett az ellenzékiség súlya, de ugyanakkor polarizálódott is. Ez a széttöredezés lényegében a baloldali ellenzéki csoportok gyengeségét mutatta és ha kísérlet történt az egységfront megteremtésére, akkor az a polgári ellenzék elzárkózásán vagy a szociáldemokraták merevsége folytán hiúsult meg. Az ellenzéki politikának a kérdéses években széles társadalmi bázisa van. A várost főleg a kisegzisztenciák lakják, amelyek között is a kisbirtokos parasztság a domináns. Ez nyomja rá lényegében bélyegét a városi ellenzékiségre, amely hol mérsékeltebb, hol radikálisabb, vagy pedig teljesen elenyészik és a kormánypolitika palástjába burkolózik. A város hagyományosan ellenzéki magatartású 1918 előtt. Kevés kivételtől eltekintve 1861-től kezdve valamennyi parlamenti választáson ellenzéki képviselőt — köztük több ciklusban — Károlyi Gábort, Schwartz Gyulát — küldték a parlamentbe. 1919 után egyetlen esetben sem sikerült baloldali ellenzéki képviselőnek a parlamentbe jutnia. A város kézművesei, kisműhelyek tulajdonosai, kereskedői zömmel ezt a polgári ellenzéki politikát támogatják, míg ezek alkalmazottai: a gyárak, műhelyek és vállalatok munkásai a szociáldemokrata pártot követik. A város mint megyeszékhely sohasem tudta magát elzárni a megyében ható politikai áramlatoktól. Bár a megye és a város két külön törvényhatóság, — és társadalmi összetételüket tekintve