Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Kállay István: A székesfehérvári városi kormányzat szervei és személyei (1688 – 1790)

Megemlítendő, hogy a vezető városi családok tagjai sokszor -előbb az albírói vagy éppen jegyzői tisztet töltik be és onnan emelkednek a városbírói székbe. így Schinigin József 1752-ben albíró, 1753-ban városbíró, Parraghy András 1692-ben albíró, 1693-ban városbíró. Sokszor még az írnoki állást is vezető városi famíliák tagjai (Hiemer, Khorherr, Perzel, Parraghy, Hell) töltik be. Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy beletanuljanak az írásbeli igazgatásba és innen emelkedhessenek a bírói székbe. Mindez azt jelenti, hogy a városi kormányzat vezetését, a belső tanácsot 18 család tartotta kezében. E családok kisebb része a gazdag távolsági kereskedők közül, nagyobb része a jómódú, föld- és szőlőtulajdonnal rendelkező kézművesek közül került ki. Mint ilyenek a fehérvári városi társadalom legfelső rétegét alkották. Társadalmi megbecsülés tekintetében nem állottak messze tőlük a városi kormányzat szakképzett személyei, a syndicus — később jegyző —, ügyész és orvos. Őket a várost vezető réteghez sorolhatjuk, kik Fehérvárra kerülve polgárjogot nyertek, házat és föld-, illetve szőlőtulajdont vásároltak. A kormányzatban való jártasságuk, szakképzettségük alkalmassá tette őket a vezetésre. A külső tanács és a választott község tagjai a kevésbé vagyonos kézművesek, föld- és szőlőművelők közül kerültek ki. Ők képviselték az egyre antidemokratikusabbá váló városi kormányzatban a polgárság egykori ősgy ülését. Beleszólási joguk a város vezetésébe a tárgyalt korszakban egyre csökkent. Szákképzettségük nem lévén, csupán egységes fellépésükkel tudtak időnként eredményeket elérni. Semmiféle képviseletük sem volt viszont az egyre növekvő számú városi zselléreknek, kik legfeljebb alacsonyabb városi állásokat tölthettek be.