Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Kállay István: A székesfehérvári városi kormányzat szervei és személyei (1688 – 1790)

Kapitányi hivatal felállítását a város 1780-ban határozta el, a magyar kamarához intézett felterjesztésében tűzvédelmi, tűzrendészet! és közrendészeti feladatokat jelölve meg. 1781-ben Pest és Győr városok tanácsaitól kérte Székesfehérvár a kapitányi hivatalukkal kapcsolatos tapasztalatok közlését, illetve Papp József írnokot küldték más városokba, „tapasztalatok szerzésére". 1782-ben Panitz Károly káplárt leváltotta a tanács, mivel az őrök és hajdúk a rabokat megverték. 1788-ban a fehérvári polgárok a bécsi kamaránál tettek panaszt Parraghy Ignác városi kapitány ellen, aki megígérte, hogy katonának befogott fiaikat 100 ft lefizetése ellenében visszahozza.

54 A városi őrmester 1714-ben két mérő gabonát, 1762-ben 4 ft-ot, a toborzó káplár 1771-ben egy pár sárga csizmát, a kapitány 1781-től 300 ft fizetést kapott.

55 Városi őrmesterek, illetve kapitányok az alábbiak voltak: őrmesterek Szalbó Péter 1695 Vogel János 1714 Sziártó Miklós 1714 Kassier Mátyás 1718 Bindics János 1756 Mayer Mihály 1762 Radványi Ádám 1762—1768 Stangl András toborzó káplár 1771 Panitz Károly káplár 1782 Kapitányok Mesteri Farkas 1781 Parraghy Ignác 1788 Rauch Ádám 1782—1787 Fertálymester A városi igazgatás legalsóbb szervei a fertálymesterek (Viertelmeister) voltak. Ök közvetítették a tanács rendeleteit, működtek közre az adókivetésben. 1716-ban a fertálymesterek és az öregebb polgárok előtt olvasták fel az uralkodó és a kamara leiratát a tisztújítás ügyében. 1745-ben a tanács az általa megválasztott fertálymestereknek külön utasítást adott. A választás rendszerint tekintélyes polgárok javaslatára történt. 1777-ben a fertálymesterek amiatt panaszkodtak, hogy a sok munka — rendeletek végrehajtása, adóösszeírás, kocsmák ellenőrzése, éjjeli őrködés — miatt a saját gazdaságuk kárt szenvedett. Ez időtől kezdve feladatuk lett a tűzrendészet is, ők viselték gondját az újonnan beszerzett tűzoltószereknek.

56 A fertálymesterek nem, vagy csak igen csekély díjazást kaptak. Rendszerint a kézművesek közül kerültek ki, kiknek nem a városi alkalmazás nyújtott megélhetést. 1739-ben a hét fertálymester lemondott, mivel a sok hivatali munka miatt saját dolgaikat elmulasztották. 1741-ben két külvárosi fertálymester „rendkívüli nagy fáradságáért" két mérő gabonát kapott. 1774-ben a budai- és rácvárosi fertálymesterek illetményét két mérő búzával növelték, mivel „a város nagyobbodik és fáradozásuk is szaporodik", öt évvel később a kamarási számadás már 24 ft-os fizetésről beszél.

57