Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

1781-ben a város amiatt tett panaszt a helytartótanácsnál, hogy a katonai parancsnok a gabonapiacra érkező szekereket a kapukon nem engedte át. A város szerint a piac másutt is (Buda, Pest, Győr) a falakon belül volt. A helytartótanács úgy rendelkezett, hogy a gabonapiacot a Belvárosból a külvárosba kell áthelyezni.

226 A tanács a helyeket a koják között, kiket az 1715. évi forrás ,,Kufar-Weiber"-nek nevez, felosztotta. 1724-ben hét ilyen árusnőről tudunk. 1736-ban a helytartótanács eltiltotta, hogy kofák az árukat a külvárosokban elővételben megvegyék. Az árukat a „fórum civitatis"-on kellett kirakni és eladni. 1739-ben Páva Antal városi kéményseprő kap árulási engedélyt a Főtéren. 1784-ben a királyi biztoshoz beadott panaszok között olvasható: „lisztet, zöldséget és más konyhára való eledeleket áruló kofák esedeznek, hogy az közönséges piartzon leendő árulás nékik régi szokás szerint, megengetődjék".

227 Az 1760-as évektől kezdve egyre több kereskedő, kiket egy 1749. évi forrás „kómár és botos uramék"-nak nevez — bérelt állandó fabódét és sátrat. 1764-ben Gúzsú György görög kereskedő állított deszkasátort, 1767-ben Papp Tamás váci görög (évi 20 ft bérleti díjért). 1771-ben Popovics Ádám budai rác boltos (évi 10 ft bérleti díjért). 1775-ben Kolgya. Péter, budai kereskedő vette meg Ergovics Rózsa vásári fabódéját. A városnak évi 10 ft bérleti díjat fizetett érte. Ugyanez évben Hell János fűszerkereskedő 35 ft-ért vett meg egy fabódét a várostól, melynek bérleti díját továbbra is követelték tőle. 1784-ben bécsi kereskedők kaptak Fehérvárott vásári bódét.

228 A fabódékat a kamarás építtette. 1775-ben Burger András ácsmester maga épített vásári bódékat, illetve saját hasznára bérbeadta azokat. Az ácsmester hat fabódéját a város 150 ft-ért vette meg. 1779-ben ugyanez a mester 35 ft-ot kapott bódék felállításáért.

229 A tanács kezdetben a vásárokon zsidókat nem tűrt meg. 1739ben, közeledvén a járvány, még azt is megtiltotta, hogy bőrrel vagy gyapjúval házaljanak a városban. Egy 1752. évi határozat szerint a zsidókat egyáltalán nem engedték át a kapukon, kivéve, ha katonai élelmezési ügyben jártak. Az első zsidó, aki 2 ft helypénzért sátrát felállíthatta, Salamon Márkus (Palota) volt. Izsák Ádám és Márkus lovasberényi zsidók 1775-ben 3 ft 50 d helypénzért árulhattak.

230 A vásári hely pénzeket 1724-ben Trumauer, 1750-ben Braun Gáspár, 1755-ben Weber János, 1757-ben Nyakas Imre szedte.

231 A beszedett helypénzt sohasem fordította a város utak, hidak fenntartására. 1783-tól a pénzeket a fertály mesterek perselybe szedték, melyeket vásár után a városházán adtak le. A bevételt vásári bizottság számolta össze és adta^át a kamarásnak. A bizottság a jegyzőből, egy tanácsosból, egy írnokból és a szószólóból állott. 1785-ben a vásárbiztosnak, Ferenczi Antalnak, havonta kellett elszámolnia. 1786-tól a bevételeket hat évre bérbeadták. A bérlő átvette a három mázsát, a 10 db gyümölcsmérleget, a 13 db pozsonyi mérőt és a lezárható perselyt.

2312 A város a polgárok közé való felvételért újpolgár-taxát szedett. 1689-ben ez 4, 1694-ben 6, 1701-ben 6 ft volt. Az első időkben kevés új polgárt vettek fel, számuk korszakunkban állandóan emelkedett.