Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

írnokot, a csikvárihoz Wagner Sebestyént állították, 1740-ben a 7cő­hidnál levő sorompóhoz, apja helyére, Szeredi Istvánt vették fel 220 kapu-, illetve sorompóőrnek. 231 Kapuőrök voltak: Vogel György, (Csikvári-kapu) 1753; Zolnay István, 1761; Gru­ber József, (Csikvári-kapu) 1766; Szabó János, (Csikvári sorompó) 1768; Kretzer János, (Budai sorompó) 1768; Volockh Márton, (Budai sorompó) 1769; Brieszwaldt Jakab, (20 ft) 1770; Zolnay István, (20 ft) 1770; Vagány Imre, (Budai sorompó) 1771; Németh Szabó Antal, 1774; Unterkupler György, (Égettvárosi sorompó) 1774; Danis István, (Égettvárosi sorompó) 1774; Zsidló Ferenc, 1777; Németh Antal, 1777; Kretzer János, (Zámolyi-kapu) 1779; Szabó Mihály. (Zámolyi­kapu) 1779; 1784-ben sorompóőrök voltak: Séta Péter, Szuhanik Jó­zsef, Nagy Pál, Kubik Ferenc, Radványi József, Légrády József (Baty­tyáni sorompó), Fister János (Budai sorompó) és Zelka József (Zá­molyi sorompó). A fehéivári vásárokról ebben az évkönyvben más helyütt rész­letesen írok, ezért itt csak a helypénzszedés oldaláról vizsgálom a kérdést. A város az évente ötször tartott országos- és a hetente szer­dán—szombaton tartott heti vásárra jövő és ott kirakodó kereskedők­től helypénzt szedett, illetve fabódékat, -sátrakat adott bérbe. A város határozata szerint „mindenki, bárki is legyen az, sza­badon adhat-vehet a vásárban", ez azonban csak azokra vonatkozott, akik a városi terheket és a katonatartást viselték. Mindenki más hely­pénzt fizetett. Van példa arra is, hogy a polgárjoggal „vásári boltos­ság" is járt. (Hell Ferenc, 1754). A vaskereskedést csak városi pol­gárnak engedték meg. 222 A vásárra jövő idegen szabók, — a helypénzen felül — 1717-ben ún. keresztelőpénzt, az idegen fazekasok 1 ft-ot fizettek. A város 1754-ben igásallatonként 5 kr, egyéb állatonként 5 d taxát szedett. (Ugyanez a taxa Pesten és Kecskeméten 10 d volt.) A komáromi szűcsmesterek 1767-ben csak 7 kr helypénzt fizettek azzal a felté­tellel, hogy a fehérvári szűcsöktől ott is csak ennyit fognak köve­telni. 223 A város, elsősorban köztisztasági okokból, már 1706-ban elren­delte, hogy minden adás-vételt egy helyen, a Belvárosban kell lebo­nyolítani. A vásár a későbbiek során a Budai-kapun kívülre került, a piac azonban mindvégig a Főtéren maradt. 1766-ban már arról ír a tanács, hogy a város területén nincs üres tér a vásártéren kívül. 1780-ban a városban nem volt nagyobb raktár, ahol idegen árut (le­rakat) lehetett volna tárolni. 224 A vásártéren meglehetősen nagy helyet foglalt el a még a török időkből megmaradt jégverem, melyet 1704-ben Rátz Miklós évi 15 ft-ért bérelt. A jégverem a Rákóczi-időkben és utána katonai bör­tönül szolgált. A város 1753-ban kérvényezte lebontását, illetve he­lyére 1000 ft költséggel Szentháromság-szobor felállítását. A katonai parancsnok ezt ellenezte ugyan, a jégverem mégis lebontásra került, 1767-ben Eylhard György kamarás a város részére új jégvermet építtetett, Holner György mézesbábos pedig 1777-ben 30 ölet kapott a jégverem helyén lévő térből. 225

Next

/
Oldalképek
Tartalom