Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

Egy pár zsemle ára 1775—80 között 2 d. a fekete kenyér fontja 1 kr, a cipóé 3 kr volt. A pékmesterek ébren őrködtek, hogy idegen pékáru ne kerüljön be a városba. 1703-ban a két városi pékmester panaszt tett, amiért a környező falvakból is hoztak kenyeret, kalácsot, (Kollatschen) eladásra a városba. 1724-ben úgy határozott a tanács, hogy a pékárut ne a ferences kripta mellett árulják, ,,mert a friss kenyér az onnan felszálló párát magához vonja". 1729-ből van adatunk a cipósütő aszszonyokról: a tanács rendeletére nagyobb (1 3

/

4 font) cipókat kellett sütniök. A cipót (Zipolten) egy garasért adták. 1745-ben kapott engedélyt Beisslöcher József gríz- és lisztkereskedő, hogy a fő téren (Platz) fánkot áruljon.

171 A városban az 1760-as évektől kezdve lenmagolajat hoztak forgalomba, iccénként 14—16 kr-os áron. Az olajat .,olajütők" hordták házról-házra. Ennek eredetéről a források nem szólnak, feltehetőleg a környező nagyszámú malmok valamelyikéből származhatott.

172 A várost körbevevő uradalmak is tartottak fenn malmokat, fehérvári lakosok — polgárok gyakran őrlettek ezekben. Ilyenek voltak a szentgyörgyi,

1Vá mohai, csóri, csikvári és a keresztesi (ez utóbbi a .,Becken-Mühle", melyet a köznyelv „Pékné-malmá"-ra magyarosított.) A mohai malom töltését Amadé báró 1733-ban lebontatta, minek következtében a fehérvári malmot és rétet elöntötte a víz. A város a katonai parancsnoknál tett panaszt. 1741-ben ismét szerepelt a tanácsülés napirendjéna romos Amadé-gát. 1746-ban az uradalom ismét három helyen nyitotta meg a gátat, elvezetve ezzel a vizet a vár- és malomárokból. A sekély víz a katonák és lakosok egészségére egyaránt káros volt. A fehérváriak 1747-ben a báró tilalma ellenére, a mohai és szentgyörgyi malmokba jártak őrletni.

174 A csóri malmot az 1760-as évektől kezdve elsősorban a fehérvári csapók használták, kik korábban az inotai Zichy kállómalomba jártak. 1760-tól 12 évre bérbe vették a csóri kállómalmot, az uradalom azonban már 1762-ben nehézségeket támasztott, vissza akarta venni tőlük. 1780-ban a 30—32 fehérvári posztós még mindig a két óra járásra fekvő csóri és a négy órányira levő palotai kállómalmot használta.

175 A csikvári malomról az 1739. évi járvánnyal kapcsolatban történik említés. A város ekkor az üresen álló malmot meg akarta kapni. 1739. decemberében a palotavárosiak 20 szekérrel ide mentek őrölni, miután a városi malom már tíz napja nem őrölt. Az üres csikvári malomban megőrölték gabonájukat és visszatértek a városba. A malomról 1770-ben hallunk újra, mikor a tanács a rossz állapotban lévő malomgát miatt emelt panaszt.

176 A legtöbb bajt a városnak a keresztesi malom okozta. Már 1729ben felmerült az a panasz, hogy a malomgát miatt a víz a város rétjében kárt tett. 1737—1739-ben azt olvashatjuk, hogy az uradalmi molnár a vizet elvezette a városi malomtól. Az 1739. évi járvány idején a fehérvári polgárok szerették volna az uradalmi malmot használni. Az alispán és az egészségügyi biztos megengedte, hogy a malmot a város használja, az uradalom azonban megtiltotta az oda járást. „A