Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

forgalomba hozását; rosoli főzésétől azonban 12 ft büntetés terhe mellett eltiltotta. Ugyancsak megtiltották rosoli árulását 1752-ben Kronacher Ferencnek és 1756-ban Marx Györgynek.

111 III. Húsmérés A húsmérés jogát a város nem közvetlenül gyakorolta. Hússzékeket tartott fenn, melyeket mészárosoknak adott bérbe. A tanács a húsmérés ellenőrzésére felügyelőket jelölt ki. A mészárosoknak húsvágás előtt értesíteniök kellett a felügyelőt, hogy azok az állatot megtekinthessék. Az ő szemléjük nélkül nem lehetett állatot vágni a városban. Ügyeltek arra, hogy rossz, szagos húst ne mérjenek ki. A század végén a mészárosok és hentesek által használt súlyokat és az árszabás betartását is ellenőrizték. A források az alábbi mészárszékfelügyelők nevét ismerik:

112 Férzel István, 1719; Sörös Mihály, 1719; Krismanics Mihály, 1725; Varga Mihály, 1725; Borsz János, 1729; Panitz Pál tanácsos, 1745: Vásárhelyi Pál jegyző, 1745; Eylhard György, 1777. A felügyelők 1725-ben hetente egy marhanyelv, 1729-ben minden levágott száz állat után 8 forint discretiot kaptak, fáradságukért (,,vor ihre Mihewaltung"). A városi tanács a húsméréssel kapcsolatban rendészeti teendőket is ellátott. 1726-ban a polgárok panaszt tettek, hogy nem tudják állataikat eladni. A tanács kötelezte a mészárosokat, hogy vegyék meg a polgárok állatait. A tanács 1736. évi határozata szerint disznóeladáskor minden állatot egy kirendelt mészáros tekintett meg, aki a szemléért állatonként 5 dénárt, kapott.

113 1747. október 30-án kelt a helytartótanácsnak az a rendelete, mely szerint az elhullott állatokat „szőröstől-bőröstől" mélyen a földbe kellett ásni.

114 1758-ban Fejérváry Pál alispán a megyei börtönbe vetette Wagner Mihály mészáros legényét, aki neki állítólag szagos húst mért. A város tiltakozására az alispán ezt felelte: ,,az nemes Magistratusnak ehhez semmi köze nincsen, ami a vármegyétől függ, abból nem parancsolnak ő kegyelmek". Ugyanez évben a városi tanács Saller János György mészároslegényt, akit húsméréskor használt hamis mértéke miatt már többízben figyelmeztettek, 12 forintra büntette.

115 1758-ban Posch János és Hübner István fehérvári tímárok — a városi tanácsot megkerülve — az alispánnal tettek panaszt, mivel a tanács megengedte több állatbőr kivitelét a városból, melyeket a fehérvári mészárosok győri timároknak adtak el. Börtönbe vetették őket a tanács megkerülése miatt. 1770-ben elrendelte a tanács, hogy a mészárosok, külön büntetés terhe mellett, ne mérjenek a borjúhúshoz fejet, lábat és más aprólékot.

116 A mészárszékek számáról 1724-ből van az első adatunk: a városi polgárság követelte, hogy a Belvárosban négy, a Budai-külvárosban egy széket létesítsenek. A követelés nem egészen valósult meg, mert 1725-ben a Belvárosban csak három, a Budai-külvárosban egy szék működött. 1733-ban a tanács úgy döntött, hogy a Belváros-