Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)
Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között
1770-ben a tanács úgy intézkedett, hogy vándorló serfőző legények három napnál tovább ne időzzenek a főzőházban, a tanács tudta nélkül. 1773-ban ismét az özvegy ser f őzön é kapta meg a bérletet. Megengedték neki. hogy a sörpincében sört mérjen, délelőtt 10 órától estig, kivéve a vasárnapi istentisztelet idejét. 97 1777-ben a kamara azzal hagyta jóvá Hirlinger Teréz bérleti szerződését, hogy adófizetésre kell kötelezni. Az árverést a vásárban dob és kürtszó mellett hirdették ki. Ugyanez év őszén a város árpát adott hitelbe az, özvegynek, melyet a karácsonyi, újévi bevételekből kellett visszafizetnie. 98 Hirlingerné 1778-ban halt meg, a Budai-külvárosban fekvő majorságot, szőlőt, pincét és 7000 forint adósságot hagyva maga után. A hitelezők között bécsi polgárok is voltak. Mivel hat árvája közül egyik sem tudta a megfelelő biztosítékot letenni, a tanács a szerződést semmisnek tekintette. Űj árverést hirdetett meg, új bérleti feltételekkel: a 600 forintos bérleti díjat előre, félévi részletekben kellett fizetni, az 'edényeket jó állapotban kellett tartani, a javítások a bérlőt terhelték. Idegen sört nem volt szabad behozni a városba, saját sört is csak akkor mérhetett a bérlő, ha a város nem mért. Egy vödör sör ára: 1 ft 75 d. Ha a bérlő hibájából tűz keletkezett, a kár őt sújtotta. 99 ' A bérletet végül három évre az egyik árva, Hirlinger István kapta meg, miután Igaly tanácsos kezességet vállalt érte. 1780-ban Hirlinger nem tudott fizetni, hitelezőire való hivatkozással haladékot kért. Ezt követően, november 6-án lemondott a bérletről. A tanács új árverést tűzött ki. A Hirlinger vagyont, — két ház, szőlő a Turózsákon —, ekkor 8000 forintra becsülték. 100 1781-ben az új bérlő Schik János Nepumok, korábbi palotai serfőzőház-bérlő lett. A városi hombárból mérőnként 75 dénárért kapott árpát. Az 1782. évi árverésen Schik évi 650 forintért három évre bérbevette a főzőházat. A következő évben kérte, hogy a tanács további személyeknek ne engedje meg a sermérést, mivel az övé a pincében megsavanyodik. A város méltányolta kérését, hangsúlyozva, hogy a romlott sört nem hozhatja forgalomba. 1785. novemberében Schik árverés nélkül újból megkapta a bérletet. 101 Összefoglalva az elmondottakat, a serfőzőmesterek és bérlők időrendje tehát a következő: Zederer, 1701; Raberauer Fülöp, 1714; Khorherr Ferenc tanácsos. 1727; Engel György János, 1722—1734; Fiescher Sebestyén, 1735—1752; Hirlinger család, 1752—1780: Schik János Nepomuk, 1781—1785. A tanács az 1720-as évektől kezdve. — hosszabb-rövidebb időre — néhány polgárnak is megengedte a főzőházban vásárolt sör mérését. 1726-ban Friedrich János György asztalosmester, 1729-ben Khorherr Kristóf kapta meg ezt a jogot. 102 A következő évben a tanács amiatt tiltakozott, hogy a császári szertáros idegen sört hozott be a városba. A tanács 1741. évi határozata szerint a városban elég sermérő ház van, többet nem kell engedélyezni. 1750-ben a Belvárosban hat sermérés működött, valamint a három vendégfogadó is mért sört. Néhány polgárnak csak egy-egy évre engedték meg a sermérést. 103
