Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Életrajzok - Farkas Gábor: Balogh János 1877 – 1932

amiből családján kívül, anyját és három leánytestvérét is segélyezte, arra kényszerítették, hogy szabad idejét is feláldozza és magánmunkák után nézzen. Megjegyezzük, hogy anyjának évi 1600 korona nyugdíja volt, amelyből még három leányát is tartotta. Apja halála után 7200 korona hagyatéki terhet is vállalnia kellett. 1919 őszéig anyjának és testvéreinek 285 alkalommal küldött kisebb pénzösszegeket. A politikai életbe csak a Károlyi forradalom idején kapcsolódott be. A választásokra készülve a szociáldemokraták és a függetlenségiek is egyetértettek abban, hogy őt teszik meg a székesfehérvári kerület választási elnökének. Balogh János a fellendülő politikai életben igen jó benyomást tett a politikusokra. Különösen az nyerte meg tetszésüket, hogy korábban egyetlen politikai irányzat mellett sem kötelezte el magát. Végeredményben ezen okok miatt tették meg a Tanácsköztársaság idején felállított forradalmi törvényszék vádbiztosának is. Katona Nándor, a megyei igazságügyi politikai megbízott, valamint Steiner Jákó, —- mindketten ügyvédek — elsősorban Balogh korrekt politikai magatartását hangsúlyozták, amikor a kinevezésére sor került Székesfehérváron ugyanis közismert volt a bírói 'és az ügyvédi kar jobboldali beállítottsága. Ezek korábban heves politikai csatározásokat folytattak, és szinte mindegyikük kompromittálta magát valamelyik párt mellett. A szerény magatartású Balogh János elvállalta a törvényszéki vádbiztosi állást. (A forradalmi törvényszék elnöke Fekete József kőművessegéd lett, bírái pedig Bencsik István és Freschlich Ferenc.) Balogh János arra törekedett, hogy a félrevezetett embereket a Tanácsköztársasághoz visszavezesse, de szigorúbban is tudott büntetni, ha tudatos ellenforradalmi egyénekről volt szó. A néhány napja létrejött forradalmi törvényszéknek április első hetében már igen sok tennivalója támadt. Például Velinszky Lászlónak, a megyei politikai megbízottnak a vallásoktatás eltörléséről hozott rendelete ellen a falvakban kisebb mérvű ellenállás bontakozott ki. Az akciót a falusi klerikális körök szervezték. Nem vitás, hogy ez a mozgalom a lakosság nagy részét érzelmileg a Tanácsköztársaság ellen hangolta. Arany Imre bakonysárkányi plébános levélben tiltakozott a rendelet ellen amelyet Velinszky László a direktóriumnak, az pedig a forradalmi törvényszéknek küldött meg. Balogh április 2-án telefonon lépett érintkezésbe a móri csendőrséggel, és kérte, hogy Arany Imrét hozzák Székesfehérvárra. A vörösőrök április 6-án meg is jelentek a községben, de vasárnap lévén, a nép apraja-nagyja éppen templomba vonult, amikor a plébánost le akarták tartóztatni. A héttagú fegyveres különítmény azonban ezt nem merte végrehajtani. E nap délutánján 40 tagú őrség ment a faluba, de ekkor Arany Imrét már nem találták meg. Sikertelen volt a másnapi 120 főnyi vörösőrség kivezénylése is. Ezekkel Balogh János is kiment, és a községből 28 férfit és néhány asszonyt túszként Székesfehérvárra szállítottak. Ezek közül 29 főt állítottak forradalmi törvényszék elé, de ezek komolyabb büntetést nem kaptak. (Bizonyos mennyiségű élelmiszer beszolgáltatása után szabadon bocsátották őket.) Egyébként a bakonysárkányi kisemberekhez hasonlóan több száz ember került a forradalmi törvényszék elé, akiket zömükben a Tanácsköztársaság elleni izgatás, a fehér pénz el nem fogadása, a szesztilalom megsze-