Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Életrajzok - Farkas Gábor: Baranyi Ákos 1874 – 1929

Letartóztatására 1919. szeptember 10-én került sor. E nap délutánján 6 szuronyos magyar katona egy százados vezetésével megjelent a Bárányi Ákos Széchenyi utca 70. sz. alatti lakásában. Bárányi József így emlékszik vissza erre: „A százados kopogott, mire én ugrottam, hogy ajtót nyissak. Apám éppen egy történelemkönyvet olvasott. A tiszt nyers hangon kérdezte: itt lakik Bárányi Ákos? Apám nyugodtan válaszolt: Igen, de mit óhajtanak? A százados felelte: Parancsot kaptam az államügyészségtől, hogy önt tartóztassam le. Erre apám azt felelte: értettem; és egyben kérem, engedje meg nekem, hogy átöltözzem. A százados az udvaron várakozó katonákhoz ment, akiket a laktanyába visszaküldött; ő pedig leült és várt mindaddig, amíg apám átöltözött. Apámat a katonatiszt egyedül kísérte a törvényszéki fogdába. . ." . . . Meg kell említenem még, hogy letartóztatása előtti napok egyikén, éjszaka bezörgettek ablakunkon — ismerős vasúti munkások voltak — és tudtunkra adták, hogy a románok hamarosan megkezdik a kommunisták elfogását. Édesanyám, bátyám és én mégis úgy határoztunk, hogy apám ne meneküljön el. Valóban, apám letartóztatása utáni napokban a románok és a magyar rendőrség és katonaság együttesen tartóztatta le a vasutas kommunistákat. Ebben a razziában tévedésből bátyámat is, — aki szintén Ákos volt, — letartóztatták. Két csendőr Bárányi Ákost kereste lakásunkban; mire ' bátyám jelentkezett, hogy őt hívják így. Bátyámat, aki ekkor 16 esztendős volt, az egyik laktanyába szállították, onnan pedig másnap a hajmáskéri internálótáborba. Három hétig tartották ott; Rauseher nevű műhelyfőnöke (Déli Vasúti Műhely) járt közbe, hogy bátyám kiszabaduljon. Ezen az éjszakán tartóztatták le és internálták el Pingizer kazánkovácsot, Beczők Gyula bognárt, Bolla nevű rugókovácsot, stb. . ." Letartóztatása után néhány nappal román katonák hatoltak be a lakásba, akik házkutatás örve alatt értékeket szedtek össze, a bútorokat pedig összetörték. Idős Bárányi Ákost a törvényszéki fogdából a 17-es laktanyába kísérték, és itt teljesen a románok felügyelete alá került. Itt sem volt azonban kímélet. Többször véresre verték őket, majd megszégyenítve kísérték őket végig a városon. (Az összelánoolt embereknek egyik bajuszát levágták: közben ütlegelték őket. Az eseményekre visszaemlékezők ebben a csoportban Bárányi Ákoson kívül még a móri tanítót, Beregi Náthánt ismerték fel. Bárányi Ákos a vizsgálati fogságban tüdőbeteg lett. Pataki Ármin törvényszéki orvos (aki korábban szocialista volt) állapította meg a betegséget és egyben beutalta a székesfehérvári Lujza Szanatóriumba, A vizsgálati fogságból 1920. április 4-én engedték át a szanatóriumba és e hó végén szabadlábra került. 1920. július 13-án ismét vizsgálati fogság következett, de betegségére való tekintettel nem tartották vissza a törvényszéki fogdában, hanem hazaengedték és a per során szabadlábon védekezhetett. A pert 1920. augusztus 31-től szeptember 3-ig folytatták le. Az ítéletet is szeptember 3-án hirdették ki. Ekkor Bárányi Ákost egy évi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélték. A börtönbüntetést 1920. szeptember 4-én kezdte meg. Közben