Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Források - Farkas Gábor: Fejér megyei kézműves árszabás 1746-ból

Farkas Gábor FEJÉR MEGYEI KÉZMŰVES ÁRSZABÁS 1746-BÓL Az 1659. évi 71. tc. a mesteremberek, kézművesek és mészárosok eladó árui értékének szabályozását a megyékre bízta. Ennek értelmében került sor Fejér vármegyében az 1746. novemberi nemesi közgyűlésen az alább közölt árszabás — (Mechanicorum Limitatio) — kiadására is. A limitatio kidolgozásához Pest és Komárom megyei mintákat vettek alapul, és 1746. október 31-én másolta le Posgay István, megyei aljegyző. A közgyűlés november 7-én fogadta el az előterjesztést, majd a példányokat a megye szolgabírói, a székesfehérvári városi tanács képviselője átvették. Az árszabást tájékoztatásul megküldték a szomszédos megyéknek. A közölt adatok történeti értéke nemcsak az árak meghatározásában, hanem a kézművesek által előállított termékek felsorolásában van. Betekintést nyújt a XVIII. sz. második harmadában élt városi és falusi népesség életébe, értesülünk azok ruházatáról, munkaeszközeiről stb. így az anyagközlés bővíti gazdaságtörténeti ismereteinket, egyúttal viselettörténeti, néprajzi és egyéb művelődéstörténeti forrásértéke van A limitatio 44 mesterséget sorol fel, kimondottan kézműveseket, tehát a kereskedő és egyéb szolgáltató mesterségek árszabása ebből hiányzik. A XVIII. század végéről ismerünk már két olyan listát, amely az összes székesfehérvári mester nevét felsorolja, azok osztaiyba (klasszifikáció) sorolása céljából. (V. ö. Varga Marianna: Mesteremberek Székesfehérvárott a XVIII. században. Alba Regia VIII—IX. 1967—68. Székesfehérvár 1968. 263—267.) Az egyik 1784ből, a másik néhány évvel későbbi időből származik. E listák összesen 64 mesterséget sorolnak fel, de itt szerepelnek a különböző egyéb foglalkozások is (pl. aprólékos portékákkal kereskedők, borbélyok, vásárosok, füstfaragók, olajütők, apothecarius, sörfőző, vendégfogadók stb.). A kézművesség néhány ága viszont, amely ezekben szerepel, az 1746-os jegyzékből hiányzik [festő (kékfestő), kolompár, órás, parókás, szitás, szitafenék-készítő, stb.]. Igaz, hogy ezekkel a mesterségekkel kapcsolatosan csak egy-két név szerepel a listákon. Viszont az 1746-os árszabás külön mesterségként jelöli a sarkantyú és zablacsinálókat, az ólomműveseket, rézműveseket, csiszárokat, bocskorkészítőket. A XVIII. század közepén az egyes mesterségek még erősen differenciáltak. Így pl. a XVIII. század végén is megemlített német és magyar szabók mellett az 1746-os jegyzék a szoknyás szabókról is