Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatásának története, 1711 – 1740

Czakó Sarolta SZÉKESFEHÉRVÁR SZABAD KIRÁLYI VÁROS IGAZGATÁSÁNAK TÖRTÉNETE, 1711—1740 Székesfehérvár a török uralom megszűnése után katonai parancsnokság, illetve kamarai igazgatás alá került. Mint ősidők óta önkormányzattal bíró communitas nehezen tűrte önkormányzatának elvesztését, s felszabadítását követő években — 1690-től több alkalommal — megkísérelte visszaszerezni önállóságát. A bécsi udvar központosító politikája, valamint az a körülmény, hogy Magyarországot a Habsburg birodalom erői szabadították fel a török megszállás alól, nem kedvezett semmiféle önállósági törekvésnek. Hosszú ideig a város gazdasági ereje sem volt számottevő, így nem tudott kérésének kellő nyomatékot adni. Pest, Buda, Székes- \ fehérvár, Esztergom városok kérése csak 1703-ban talált meghallga- j tásra az udvarnál, amikor is mind a négy város visszanyerte szabad | királyi városi rangját. Székesfehérvár . 1703, október- 3-án keltezett privilégiumlevele megengedte a város polgárainak, hogy mindazon jogokkal éljenek, amelyekkei korábban mint peculium regium polgárai éltek, s amely jogok, és kiváltságok nem ellenkeznek az ország törvényeivel és más szabad királyi városok szokásaival. A kiváltságlevélben foglaltak biztosították a város polgárai számára ajföldesúri jog gyakorlását, az ún. kisebb királyi haszonvételek élvezetét, adó, vám és harmincaidmentességet. Megengedte, hogy a _ város, mint az ország negyedik rendjéhez tartozó, királyi levéllel meghivattasson az országgyűlésre, és ott szavazati joggal rendelkezzék. Biztosította a szabad bíróválasztás, az önálló statutumalkotás és törvénykezés jogát — vagyis Székesfehérvár visszanyerte régi gazdasági kiváltságait és belső ügyeinek szabad intézését.

1 Kiváltság olt testületek egyik legősibb joga, egyúttal minden önkormányzat alapja a szabad bíróválasztás volt. Székesfehérvár szabad királyi város (a továbbiakban^ sz.'kir. város) élén a XVIII. század első felében a legvagyonosabb polgárcsaládokból választott testület állt, s e testület valamely nagy tiszteletnek örvendő tagját választották bíróvá. Bírói tisztségre pályázó polgárnak egy sor követelménynek kellett megfelelnie. Mindenekelőtt városi és vagyonos polgárnak kellett lennie. Ha e két feltételnek nem felelt meg, lehetett akár a legkitűnőbb ember, nem került megválasztásra, E két alapvető kikötésnél a következő meggondolások játszottak szerepet: akinek nincs birtoka, vagyona a városban, az kevéssé érdekelt annak védelmében, s baj esetén könnyen odahagyja a várost.