Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: A székesfehérvári vásári bíráskodás 1688 – 1790

A vásárbíró nem nézte jó szemmel a vásáron a cigányokat. Az 1769. évi augusztusi vásárban az összes cigányt befogatta és 25—32 botot veretett rájuk.

227 A városi tanács 1771. évi határozata szerint a vásárra cigányokat — különösen lóval — csak akkor lehetett beengedni, ,,ha urasági passusuk van".

228 1776-ban ugyanezt ismétli meg Fejér megye határozata azzal súlyosbítva, hogy passussal sem engedte be a cigányokat a vásárba, mert „csalnak-lopnak". Ha ezt a határozatot megszegik, ,,Sár-vize büntetésére küldetnék" — mondja a statútum.

229 1782-ben Szervo József új polgár — aki a megyei határozat ellenére beszökött és a vásárban cserélni merészelt, — 10 pálcát kapott.

230 Kisebb kihágások voltak vásár idején a tilosban való legeltetés, melyet egy 1729. évi városi határozat tiltott,

2,31 és a vásárban való pipázás, melyért 16 pálca büntetés járt.

232 Az egyes bűncselekmények 1769—87 évek közötti számszerű és százalékszerű megoszlása az alábbi képet mutatja :

3313 bűncselekmény elítéltek száma % káromkodás 28 3,1 paráznaság 80 8,9 lopás 9 ft-ig 497 55,8 azon felül 65 7,3 rágalmazás 6 0,7 testi sértés 39 4,4 hamis mérték 17 1,9 csavargás 144 16,2 kihágások 15 1,7 összesen 891 100 % A fehérvári vásári bíróság a városi jogszolgáltatás; különleges — vásárok idején működő — intézménye volt, mely eljárásában, ítéleteiben, büntetési rendszerében a városi bíróság joggyakorlatát követte. Forrásainak áttekintése nyomán kialakul előttünk a XVIII. századi fehérvári vásárok tarka képe. Látjuk a vásárra jövő helybeliekeket és idegeneket, kereskedőket és vásárlókat, nőket és férfiakat, összedőlt sátraikkal, ellopott állataikkal és ingóságaikkal, kik között a vásárbíró — a városi társadalom megbecsült tagja — tartott rendet, strázsamestere és hajdúi segítségével. Az általa követett gyakorlat enyhesége a vásárok idején előfordult bűncselekmények viszonylag alacsony számával magyarázható, mely elrettentést, példaadást nem tett szükségessé.