A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Nagy Gábor: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. II.

pusztánál, amelyet az esti órákban elfoglaltak. Itt azonban a Sárvíz csatorna keleti partján lévő szovjet lövegek állták útjukat. Sárosától nyugatra a kora reggeli órákban szovjet páncélos és lövész erők visszaszorították a II. SS páncéloshadtestet. Azonban délután a németek elkeseredett rohamok után Sárosd körzetében lassan tért nyertek. Közben megkezdték a második lépcsőjükben -lévő 23. páncéloshadosztályt előrevonni a 44. gránátoshadosztály harcrendjén keresztüli

8 A III. páncélos hadtest Seregélyestől északra indított rohamokat, majd súlyos harcok után elfoglalta Felső-szerecseny pusztát és a 128. magassági pontot Dinnyéstől 3,5 km-re délkeletre. A szovjet tüzérség tűz alatt tartotta Seregélyes északnyugati kijáratát. A vasúti hidat a németek helyreállították, és megkezdték előrevonni a 3. páncélos hadosztályt.

39 Elkeseredett erőfeszítések elleniére a csatornákat a támadóknak nem sikerült leküzdeni, mert a mélyen lépcsőzött szovjet védelem jól szervezett páncélelhárító rendszerével a támadás negyedik napján útját állta a német páncélosoknak. Ezért a 6. SS páncélos és 6. hadsereg előrevonta tartalékait, hogy 10-én kicsikarja a döntést. Ezt észlelte a ,,3. Ukrán Front" parancsnoka is. Miután 8-án utolsó tartékait is kijátszotta, kéréssel fordult a főparancsnoksághoz, hogy erősítse meg a ,,2. Ukrán Front" állományában lévő 9. gárda hadsereggel. A főparancsnokság helyt adott Tolbuhin marsall kérésének. 8-án éjfélkor 12 837 számú parancsával átadta a ,,3. Ukrán Frontnak" a 9. gárda hadsereget.

40 Ezzel egyidőben kiegészítő intézkedéseket fűzött a február 17-én kiadott bécsi támadó hadműveletről szóló parancsához, és közölte Tolbuhin marsallal, hogy a 9. gárda hadsereget nem alkalmazhatja a védelmi hadműveletben. Erre a célra arcvonalának nem rohamozott szakaszairól dobjon át erőket. Egyidejűleg készüljön fel jobbszárnyával, a 4. és 9. gárda hadseregekkel támadásra. Nem később, mint március 15—16-án törje át a németek védelmét Gánt—Székesfehérvár között, semmisítse meg az ellenség balatoni csoportosítását, majd fejlessze ki csapását Pápa—Sopron irányába. Antonov hadseregtábornok visszaemlékezésében ezzel kapcsolatban ezt írja: ,,A főparancsnokság kevésbé volt nyugtalan a német rohamok miatt, mint Tolbuhin marsall, mert tudta, hogy a németek már csak utolsó erőfeszítéseiket teszik. A front 4. hadseregének arcvonalát a németek nem rohamozták. Ezenkívül Budapesttől nyugatra rendelkezésre állt a 6. gárda harckocsi hadsereg 419 harckocsival és rohamlöveggel, amelyeket bármely pillanatban ütközetbe tudtak volna vetni." A szovjet főparancsnokság helyzetmegítélése teljes egészében helyesnek bizonyult. Az időjárás március 10-én sem kedvezett a német páncélosoknak. A 0 fok körüli hőmérséklet mellett hó és esőzáporok váltogatták egyást. Az utak, de főleg a terep teljesen felázott. A „Dél Hadseregcsoport" parancsnoksága ezen a napon mindenképpen ki akarta erőszakolni a szovjet védelem áttörését. A