A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Nagy Gábor: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. II.

készítés után kezdte meg rohamait. Azonban a szovjet tüzérség oldalazó tüzébe került, majd a 17. légihadsereg mért csapásokat az oszlopban előrenyomuló SS századokra. A hadtest sebesültjeivel telt meg rövid idő alatt Székesfehérvár sebesülteket gyűjtő központja. A Velencei-tó és Seregélyes között a 6. hadsereg III. páncélos hadtestének jobbszárnyán az 1. páncélos hadosztály egy része délnyugat irányból támadta Seregélyest. Itt a 30. hadtest szilárd ellenállásába ütközött. A balszárnyon a 356. gyaloghadosztály és az 1. páncélos hadosztály két ezrede rohamozott, és rövid heves harcok után benyomult Seregélyes északi és középső részébe, erőfeszítéseket tett, hogy birtokba vegye a falu keleti felében lévő vasúti hidat. Estére elfoglalta a kastélyt és a falu északkeleti részét. Ezután északi irányban Szerecseny•-puszta felé igyekezett előrenyomulni. Székesfehérvártól északra a 4. gárda hadsereg arcvonalán nyugalom volt, a IV. SS páncélos hadtest a német terveknek megfelelően, nem vett részt a támadásban. A 26. hadsereg csapatainak (104., 135., 30. hadtest) sikerült a támadás elsp napján felfogni a német páncélosok rohamát. Az arcvonal lényegében alig változott, az Enyingtől északra lévő 165. magaslat, Fekete-pusztától 1 km északra, Kisláng déli szélén, továbbá Ödön-puszta, Lobb-major, Soponya, Seregélyes, Szer ecseny-puszta vonalán húzódott.

26 Március 6-án este, a hadseregparancsnokoktól Guderianon keresztül egész Hitlerig senki se volt megelégedve az eredményekkel. Keresték a sikertelenség okát. A többség azon a véleményen volt, hogy a rossz időjárás miatt a felázott talajon a harckocsik elsüllyednek. Az utakon pedig a szovjet páncélelhárítás miatt lehetetlen támadni. Balek ezenkívül hibáztatta a II. SS páncélos hadtestet is, hogy nem kapcsolódott be időben a támadásba, és ezzel csökkentette a csapás erejét. Ezenkívül rámutatott arra is, hogy a ,,3. Ukrán Front" felkészülve várta a támadást. Tolbuhin marsall a támadást megelőző napokban a Velencei-tótól északra lévő körzetből erőket dobott át délre, megerősítette fő ellenállási vonalát, többsoros aknazárat telepített, nagyszámú tüzérséget, aknavetőket összpontosított ide, és nagyon megszilárdította a 26. hadsereg páncélelhárítását. Dietrich, akit erősen bíráltak a II. SS páncélos hadtest késéséért, a rossz útviszonyokkal igyekezett igazolni magát. Ezenkívül arra hivatkozott, hogy a támadás előtt jelentette, hogy hadteste nem érkezett be. Végül kifejtette, hogy nem lehet számítani a páncélosok gyors áttörésére. A sár, a fellazult talaj miatt a terep járhatatlan, az utakat pedig lezárta a szovjet páncélelhárítás és aknamező. A szovjet védelmet gyalogsággal és tüzérséggel kell áttörni, előre keli hozni a nehéz fegyvereket.

27 Guderian éjjel 0 óra 25 perckor felhívta Wöhlert és közölte, hogy elégedetlen az eredmény ékkel. Utasította, hogy gyorsan törjék át a szovjet védelmet, hajtsák végre feladatukat.

28 Tolbuhin marsall a német támadás megindulása után figyelemmel kísérte az eseményeket, harckészültségbe helyezte a 27. hadsereget es utasította, hogy tartson állandó kapcsolatot a front első lép-