A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Nagy Gábor: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. II.

a front reteszállásába összpontosította azzal a feladattal, hogy ha az ellenség betör a 26. hadsereg jobbszárnyán, menjen át védelembe Sárosd körzetében, a második védőövben és akadályozza meg az ellenség további előnyomulását Adony, Dunapentele irányába, (a 26. hadsereg védelme egylépcsős volt, sávjában Seregélyes, Alsótarnóca, Balatonvilágos fürdőtelep, Dunaföldvár, Adony; harmadik védőövet nem rendeztek be). Az 1. gárda- gépesített hadtest Hercegfalva körzetében összpontosult, azzal a feladattal, hogy ha az ellenség a Sárvíztől nyugatra áttörné a 26. hadsereg védelmét, mozogjon előre a csatornához és menjen át védelembe Sárkeresztúr, Cece vonalán és akadályozza meg, hogy az ellenség előretörjön Dunaföldvárhoz. A front tartalékában lévő 5. gárda- lovashadtestet, a front védőövébe. Cece, Pincehely, Pálfa körzetébe összpontosította. A 27. hadsereget, a front második lépcsőjét Adony, Perkáta, Dunapentele körzetében helyezte el, azzal a feladattal, hogy legyen kész megszállni a front reteszállását Kisvelence, Tükrös-major, Felsőcikola, Kisperkáta-148, 139. magassági pontok terepszakaszán. A front egyéb tartalékait is úgy helyezte el, hogy azokat bármely irányba fel tudja használni, a betört ellenséggel szemben.

8 A „3. Ukrán Front" védelmi intézkedései kiadásának időpontjában a Duna és a Dráva között a „Dél Hadseregcsoport": a 3. magyar, 6. tábori (Balek csoport) és a 2. páncélos hadsereg tartózkodott.

9 Még be sem fejeződtek a 8. hadsereg sávjában a harcok, amikor február 20-án a „Dél Hadseregcsoport" törzse hozzálátott a Dunától délre a 6. SS páncélos, a 6. tábori, a 2. páncélos hadsereggel és a német „Délkelet csoport" (O. B. Südost) alárendeltségébe tartozó csapatok egy részével tervezett, a Duna—Dráva—Balaton háromszögban megindítandó támadás előkészítéséhez.

10 Február 21-én az érintett hadseregek parancsnokai a „Dél hadseregcsoport" parancsnokával, Wöhlerrel vitatták meg a terveket, amelyek nem kevesebbet tűztek maguk elé, mint: szét kell darabolni, be kell keríteni és meg kell semmisíteni a Dunántúlon lévő szovjet erőket. Ennek megvalósítására három, összetartó irányú csapást terveztek. A főcsapást Fejér megye területéről a Velencei-tó és a Balaton közötti terepszakaszról, hogy a legrövidebb időn belül elérjék a Dunát, majd déli irányban elfoglalják Dombóvár, Bonyhád, Szekszárd vonalát, északon pedig a VeZencei-tó és a Duna közötti szakaszt, utána tovább támadnak Budapest felé, a „3. Ukrán Front" és a 46. hadsereg hátába. Az egyik kisegítő csapást Nagybajom irányából a 2. páncélos hadseregnek kellett mérnie (70 harckocsi és rohamlöveg) Kaposvár, a másikat Donji Miholjác, Valpovo körzetéből az „E Hadseregcsoport"nak Pécs irányába, hogy a főirányba támadó erőkkel megsemmisítsék a „3. Ukrán Front" déli szárnyát. A támadásra való felkészítésnek az idejét március 15-ben határozták meg. A tervezéssel párhuzamosan megkezdték a 6. SS páncéloshadsereg átcsoportosítását, Nyugat-Magyarországról Veszprém, öskű, Nagy esztergál, Bakonytamási, Pápa, Városlőd körzetébe.

11