A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.

varinál és a várostól északra harcolt.

11 Itt kapta meg a Dunántúlra irányító parancsot, ezért november 28-án a hadosztály lánctalpas része Szirákon, Vanyarcon, Bérceién és Ácsán át Vácra vonult, hogy innen vasúti szállítással kerüljön a Dunántúlra, míg a kerekes rész Budapesten át ment Simontornya térségébe. A páncélgránátosokat, a tüzérséget, utászokat és páncélvadászokat pedig Ácsán, Galgamácsán, Gödöllőn és Budapesten át Martonvásár környékére irányították, pihenőbe.

12 A 23. német páncéloshadosztály a 20. magyar gyaloghadosztálylyal együtt a Friedrich Krichner páncélos tábornok vezette német LVII. páncéloshadtest

13 alárendeltségébe került, gyülekezési helyükül a német hadvezetés a Dunaföldvártól délnyugatra eső területet szánta.

14 Helmuth v. Grolman altábornagy, a „Dél Hadseregcsoport" vezérkari főnöke november 28-án 10 óra 55 perctől hosszabb telefonbeszélgetést folytatott a Wehrmacht vezetési törzsében szolgálatot teljesítő August Winter altábornaggyal. A két tábornok egyetértett abban, hogy nem fogadható el az ,,F Hadseregcsoport" helyzetmegítélése, miszerint a szovjet csapatok Mohács felől Zágráb irányába támadnának. Sokkal valószínűbb a Balaton, továbbá a magyar olajvidék felé irányuló szovjet támadás, ezért ennek elhárítására kell előkészülni.

15 A német védelmi intézkedéseket a parancsnoklási, alárendeltségi viszonyok kuszasága is megnehezítette. Az eddig Magyarországon harcolt „Dél Hadseregcsoport" az OKH-nak, a német szárazföldi erők főparancsnokságának volt alárendelve. A Dunántúl déli részén és a Drávától délre levő „F Hadseregcsoport" viszont közvetlenül az OKW-nak, a Wehrmacht főparancsnokságának. Hans Friessner vezérezredes, a „Dél Hadseregcsoport" parancsnoka, és vezérkart főnöke, v. Grolman, azt szerette volna, ha a Mohácstól tovább támadó szovjet csapatokat az „F Hadseregcsoporthoz" tartozó, Maximilián de Angelis tüzérségi tábornok vezette 2. német páncéloshadsereg állítja meg, s egyidejűleg ezt a hadsereget neki rendelik alá. Maximilián Freiherr von Weichs vezértábornagy, az „F Hadseregcsoport" parancsnoka viszont meg akarta tartani a 2. páncéloshadsereget, de közölte, hogy nem tudja mivel feltartóztatni az északi irányba sikeresen támadó szovjet erőket.

16 November 28-án a német hadvezetés sebtében összeszedett erőkkel Bá.taszék—Püspöknádasd—Dombóvár vonalában próbálta megállítani a „3. Ukrán Front" 4. gárdahadseregét, de nem sok sikerrel. A német hadműveleti napló november 29-én kénytelen volt beismerni: a szovjet csapatok folytatják az előnyomulást, s ahol biztosító csapatok próbálják őket megállítani, a biztosítás.-közötti réseken átszivárogva, ezek hátába kerülnek. Érdemleges erő ekkor még nincs e térségben, a kisebb magyar alakulatokon kívül csak a Kölesd— Nagydorog—Kis- és Nagyszékely térségében gyülekező 20. magyar gyaloghadosztály áll rendelkezésre. A hadműveleti napló azonban azt is leszögezi: „Semmi célja annak, hogy őket [t. i. a magyarokat, B. J.] a nyílt mezőn elébe küldjék a délről előnyomuló ellenségnek. Ök, mivel úgyis megadják magukat vagy átallnak, mindenképpen