A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén

politikája is. Mindezek következtében a mulasztást elkövetők felelősségre vonása elmaradt, és a politikailag nemkívánatos káderek eltávolítására nem került sor. A pontatlan bérelszámolások következtében tömeges elvándorlások, az ételkiszolgáltatás körüli lazaságok eredményeként jelentős munkaóra kiesések történtek. Az említett problémák következtében az építkezés nemcsak, hogy tervét nem teljesítette, hanem egyes vállalatoknál (pl. a magasépítőknél 10 milliós) pénzügyi túllépés következett be. Az értekezlet helyi résztvevői példák sorával támasztották alá a pártbizottság beszámolóját és javaslatokat tettek egyes problémák rendezésére, megoldására. Borovszky Ambrus (NEB) szóvá tette, hogy nem a munkaerőhiány, hanem a rossz munkaszervezés, továbbá az anyaghiánv okozója a tervlemaradásnak. A munkaszervezés javítására, a munkafegyelem megszilárdítására, a tervmódosításokból eredő átirányítások megszüntetésére tett javaslatot Érdi Tamás, illetve Budai elvtárs. Tárnok Béla építésvezető és Wolf Johanna mérnöknő az átszervezésekből adódó bizonytalanság megszüntetését, illetve a vállalati vezetés megerősítését szorgalmazta. Mások (mint Bencsik István a DVÜB-től, Molnár elvtárs a Vízvezetékszerelő Vállalattól) a bizalmiak munkájának megjavítása és az éberség eltúlzásának felszámolása mellett foglaltak állást. Kecskeméti László (DISz-bizottság) szerint az építésvezetőségek nem támaszkodtak eléggé az ifjúságra. A beruházást irányító NEB vezérigazgatója, Sebestyén János szerint a NEB nem követelte eléggé a határidők betartását. Szerinte az érdekelt vállalatok között nem sikerült jó koordinációt megvalósítani. A feladatot a Népgazdasági Tanács határozatának végrehajtásában (a tervek részletes elkészítésében és lebontásában, az egyszemélyi vezetés megteremtésében — a trösztök kialakításának gyorsításában —•, az alvállalkozókkal való viszony rendezésében, az anyagkezelés megszervezésében és a minőségi ellenőrzés kiépítésében) jelölte meg. A minisztériumi vezetők, a főhatóságok irányítói (pl. Kilián György és Sándor László) saját munkájuk gyengéire mutattak rá (az utasítások végre nem haj tatásában) és a feladatot a tervfelbontás megjavításában, a brigádszervezés és nevelés, továbbá a munkafegj^elem szilárdításában, eredményesebbé tételében állapították meg. A felső pártszerv tagjai közül Prieszol József megállapította, hogy a műszakiak a szakmát megtanulták, a vezetést még nem. Megítélése szerint lebecsülik a párt segítségét. Sok esetben olyan rágalmakkal, hogy „fasiszta", lejáratják a műszaki vezetést. Ebben — veteménye szerint — az ellenség is közrejátszik. Kovács István, néhány véleménynyilvánítás után elhangzott felszólalásában, arról beszélt, hogy a helyi elvtársak nem értik az értekezlet jelentőségét, nem látják az eredményeket. Ezek ellenére „megdöbbentő a kép Dunapentelén". Laza a fegyelem, nagy a szervezetlenség és az anyagpazarlás. A műszakiak tapasztalatlanok. Hiányos a politikai tömegnevelő tevékenység. Nincs egyszemélyi vezetés, s a felelősséget egymásra hárítják. A dolgozókat ide-oda szórják. Hiányzik a párttagok példamutatása. Vétenek az éberség ellen és uszály-