A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Jenei Károly: A Fejér megyei bányák és gyárak pusztulása 1944 – 1945-ben

végeredményben az Iparügyi 17. csoport főnökéhez ment, melynek helyettesével, Bartha Andor tábornokkal beszélt, mely alkalommal kijelentette, hogy ezen rendelkezést semmi körülmények között nem engedi végrehaj tani. Bartha tábornok az ü. v. alelnökünknek többek között a következőket mondta: Tanácsot nem ad, a németek mindent Ígérnek, alá is írják, de nem tartanak be semmit. Ugyanakkor említette, hogy Papkeszit és Peremartont felrobbantották, Fűzfőt pedig teljesen átvették, de egy vagonra valót sem tudtak már elvinni. Egyben közölte, hogy nyilas vállalat vezetőt akarnak vállalatunk élére állítani. Időközben székesfehérvári üzemünkben szomorú események történtek. December 8-án ugyanis ü. v. alelnökünk Székesfehérvárott volt és már a német—orosz arcvonal között jött vissza Budapestre. Ottléte alkalmával a gépek elvitelét legszigorúbban megtiltotta és elrendelte, hogy azon időpontig kell dolgozni, amíg a gyár előtt kb. 1 km-re levő arcvonal ezt megengedi. Ugyanez alkalommal az ü. v. alelnök felkereste a székesfehérvári kerületi parancsnokot és arra kérte, hogy az őt tájékoztassa a gyárat érintő harchelyzetről. A kerületi parancsnok épp autóba szállt, hogy visszavonuljon. A székesfehérvári városparancsnok pedig már csomagolva és köpenyben fogadta az ü. v. alelnököt azzal, hogy kívánságát nem tudja teljesíteni. így tehát alelnökünk közvetlenül a gyárunk előtt álló harccsoport parancsnokával felvette az érintkezést, hogy végre tájékoztatást tudjon kapni. Később a székesfehérvári gyárral az összeköttetést felvenni már nem sikerült. Dec. 12-én az ü.v. alelnökünk a központ egyik főtisztviselőjét Bicskén keresztül küldte Székesfehérvárra, aki 13-án megállapította, hogy az üzem gépi berendezései sértetlenek, a bénítással kapcsolatban kiszedett alkatrészeket v. Péteri német SS lovas százados (a 10-én reggel kinevezett székesfehérvári városparancsnok rendelkezésére ill. kellemetlen sürgetésére) a személyzet legnagyobb részével együtt Magyaróvárra vitte. Közvetlenül ezen kiürítés után a németek valamint a magyar csőcselék kifosztották az irodákat, a raktárakban közhasználatra alkalmas készleteket elvitték. A rejtett raktáraink közül is néhányat elárultak. Zsoldos zászlós pedig felrobbantotta a gyutacs raktárakat és ezen ténykedésével nagyon értékes és még ma sem pótolható, Európában nem található nyersanyagainkat elpusztította. Az Átvételi Bizottság egy másik zászlósa pedig (Bogdán) egy egész rövid tanulmányt írt arról, hogy nem szabad egy gyártelepet elhagyni. Ezen tanulmányt azért írta, hogy legyen meg a tapasztalat akkor is, ha ő elesik. Bogdán szerint a fosztogatást első sorban a környékbeli lakosság követte el. A városparancsnok intézkedését és ezen intézkedésekből eredő nagy zavarokat dec. 19-én a DIKO elnöke legélesebben bírálta és kifogásolta, hogy lehetséges az, hogy a gyárigazgató nem maradt utolsónak a gyárban. Múlt év XII. 20-án utoljára kíséreltük meg felvenni székesfehérvári üzemünkkel az érintkezést. Tudni akartuk, hogy dolgoznak-e