A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

kevesebb pénz sem maradhat. Még az inflációs időszakban néhány súlyos helyzetbe került községben családonként egy-egy erősen leromlott állapotú állatot osztottak ki. Ezeket a Közjóléti Szövetkezet által végrehajtott akción túl adták. Most ezeket az állatokat lemázsálták, és a feljavított állatok értékét forintban követelték a gazdáktól.

224 Ezek a jelenségek megyénkben nem voltak elszigeteltek, hiszen az elpusztult községek elég nagy százalékát tették ki az országosan kimutatott pusztulásnak is. A paraszti életnívót, vele együtt a szövetkezetek helyzetét is, mégis két út jelzi. Az egyik, a volt szegényparasztságnak, valamint az elpusztult községek népének az útja, amelyek 1946 őszén még stagnálnak. Nem egy esetben további romlásnak lehetünk tanúi. A másik út a korábbi birtokos parasztoké, akik a stabilizáció során hamar megtalálták a helyüket a kisárutermelő életrendben, s mivel a mezőgazdasági termékeknek konjunktúrája volt, a kötelező állami terhek mellett jutott annyi a kereskedelembe, hogy ezzel gazdaságukban és életnívójukban egyaránt emelkedés kezdődött el. Ez a lassú felfelé ívelés vonzza ekkor az újgazdákat is. Ehhez az emelkedéshez kétségkívül némi segítséget nyújtottak a földművesszövetkezetek is. Fejér megyében 1946 végén 107 cégjegyzett szövetkezet működött, amelvből 60-at falun a birtokos oarasztok hoztak létre, 26 szövetkezetet alapítottak a majorokban és a pusztákon az újgazdák. és 21-et hoztak létre a telepesek az általuk létesített községekben vagy községrészekben.

295 A megyében működő földművesszövetkezeteknek 134 üzemképes traktora volt, 16 szövetkezet rendelkezett áruházzal, kilenc helyen volt tejbegyűjtő hely, 43 pedig a gabonafelvásárlással is foglalkozott. Ugyancsak a földművesszövetkezetek tulajdona lett a megyében 15 szeszgyár és szeszfőzde, 3 olajütő és négy malom is.

206 A szövetkezetek gépi ereje a lassan gyarapodó igaerőt semmiképpen sem tudta pótolni. Ez a nagy kiesés megmutatkozott a csökkent terméseredeményékben is. A felszabadulás utáni években a korábbi terméseredményeket az egyéni gazdáknak, de a szövetkezeti gazdaságoknak jóidéig nem sikerült elérni. Sőt a parasztság egy része is csak évek múltán tudott kilábolni a háborús károkból. Az MKP III. kongresszusa konkrét paraszti programot hirdetett meg 1946. szeptember végén. A párt vezetői felmérték a magyar falu képét, és egyöntetűen állást foglaltak amellett, hogy az egész parasztság felemelésére van szükség. Ezt tükrözi a kongresszusnak a parasztsághoz szóló jelszava is: „Jómódú, művelt parasztságot, virágzó mezőgazdaságot."

297 Ez a program magába foglalta a paraszti kisgazdaságok megsegítését, beleértve elsősorban az újgazdáknak nyújtandó segítséget, valamint a szövetkezeti mozgalom állami támogatását. A párt a parasztság megnyeréséért vívott küzdelemben támaszkodhatott az újgazdák egy részére, akik tudatában voltak annak, hogy sorsuk objektíve egybeesik az MKP által hirdetett úttal. Ez, annak ellenére, hogy ekkor még a paraszti egység jegyében lépett fel, mégis csak következetes osztálypolitika volt, és elsősorban a munkásosztály és a szegényparasztság oldaláról értékelte azt.