A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

kezetek. A felszabadulás napjaiban, de az azt követő hetekben sem volt vitás, hogy a cselédek egy része a társas gazdálkodás gondolata mellett állott. A géptársulásök és egyesülések pedig elsősorban a mezőgazdasági proletár és félproletár elemek érdekeit képviselték, persze a birtokos parasztoknak is segítséget jelentettek. Ezek a szövetkezetek az újgazdáknak sok olyan lehetőséget adtak, amelyek azután az egyéni útra térésük alkalmával pozitívumként jelentkeztek. Gazdasági erősödést, majd az egyéni termelés területén tapasztalatot hagyományoztak rájuk. Ekkor a termelőszövetkezeti útról még nem volt szó. Sőt az államhatalom és a demokratikus pártok is a földreform többé-kevésbé következetes végrehajtását kívánták, amely a szövetkezeti útnak ezt a formáját nem erősítette. E gondolattal azonban nem voltak ellentétesek a gépi társulások és a korábbi Hangya szövetkezetek mintájára megszervezett beszerző- és értékesítő szövetkezetek, amelyek most már kiszélesített osztálybázissal dolgozhattak. így a korábbi birtokos parasztok képviselete mellett bevonultak oda a mezőgazdasági proletárok is, akiket most már újgazdáknak neveztek. Fejér megyében az említett gazdasági nehézségek mégis olyan helyzetet eredményeztek, amelyek arra mutattak, hogy megvolt a lehetősége a termelőszövetkezetek létrehozásának. Nemcsak a napszámos és cselédrétegek körében volt ilyen hangulat, hanem a birtokos parasztok is hajlottak erre a helyzetadta kényszerűség alapján. Ök is keresték legalább a kölcsönös segítségnyújtásnak valamilyen formáját. Ez az igény gyorsította meg a régi alapítású szövetkezeteknek, mindenekelőtt a Hangyának az újjászervezését.

245 Az újgazdák persze nem orientálódtak a Hangyához, hanem kizárólag az új alapítású agrárszövetkezeteket keresték. Ezek kapták meg ugyanis a nagybirtokok gépeit, a ki nem osztott gazdasági felszerelést. Ilyen módon kívánt a mezőgazdasági munkásság a ki nem osztható vagyonnak is tulajdonosa lenni. A Hangyákban a régi nagygazdavezetés elég hamar felülkerekedett, és nyilvánvaló, hogy ezáltal az újgazdák érdekei háttérbe szorultak.

2i6 A gépi társulások mellett a megyében szép számmal jöttek létre olyan szövetkezetek, amelyek a termelési funkciókat is betöltötték. Ezeket a volt uradalmi cselédség alapította, s minden külső presszió nélkül tartották meg a korábbi szervezeti formákat, és maradtak meg a közös gazdálkodás mellett. Ez a jelenség is bizonyítja, hogy Fejér megyében, a latifundiumok hazájában megvolt a lehetősége annak, hogy a termelőszövetkezeti mozgalmat már 1945 tavaszán megkezdjék, és azt törés nélkül, éppen az alulról jövő kezdeményezésre építsék. Ez a fajta szövetkezeti mozgalom azokon az uradalmi pusztákon és majorokban volt a legerősebb, ahol hagyományos cselédgenerációk éltek. Ezek egyrészt megszokták az állandó irányítást, ennélfogva az egyéni paraszti gazdálkodással járó kétségtelen sok bizonytalanságot nem merték vállalni, másrészt az évi konvenciót még mindig biztosabbnak érezték, mint az egyéni gazda jövedelmét. Hagyományosan vett cselédgenerációk általában az ezer holdon felüli uradalmakban voltak, míg a közép-nagybirtokok cselédei főleg már