A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében
mán tovább növekedtek lélekszámban az egykori uradalmi puszták: Ercsi-Göböljárás, Hantos, Kislók, Kisvenyim, Nagynémetegyháza, Nagykarácsonyszállás, Nagyvenyim és a Mány határában lévő három puszta. 214 Ercsibe 1945 nyarán 160 bodonyi család települt át. Ezek élelem és gazdasági felszerelés nélkül érkeztek, és a vármegye közellátására voltak utalva. A közellátási kormánybiztos július 26-án a telepeseknek 320 mázsa kenyérgabonát utalt ki. 215 Helyzetük anynyira súlyos volt, hogy a vetőmagnak kiutalt gabonát is megőrölték, így földjeiket elvetni sem tudták. Az országos telepítési szervek később már úgy intézkedtek, hogy csak a munkaképes férfiak jöjjenek először a telepítendő falvakba, akik a később érkező családoknak átalakítják az uradalmi épületeket lakóházakká, és elvégzik a legszükségesebb mezőgazdasági munkákat is. A teljesen ellátatlanul érkezett telepesek a megyei hatóságnak sok gondot okoztak. Ezek kiküszöbölése miatt intézkedtek úgy, hogy a családok csak abban az esetben foglalják el végleges helyeiket, ha előzőleg ott megalapozott állapotokat teremtettek. A telepítés nagyobb ütemben 1945 őszén indult meg, és a sváb kitelepítések után fejeződött be. A Borsod megyei Bükkzsércről 40 család érkezett Nagy németegyházára, Túrkevéről 65, Párádról 73 családot telepítettek Vértesacsára. A parádiaknak a bodonyiakhoz hasonlóan nem volt élelmiszerkészletük és gazdasági felszerelésük. A telepítési felügyelő nemcsak a volksbund-vagyont adta át az újonnan érkezett lakosoknak, hanem az uradalmi felszerelés egyrészét is. A lakosok maguk kérték, hogy a gazdálkodás során szövetkezeti formában dolgozhassanak. A parádiaknak a telepítési felügyelő őszi gabonavetésű területeket juttatott, és így további ellátásukról már maguk tudtak gondoskodni. 21B A megyének ez is sokat jelentett, hiszen az ellátatlanokon kívül a megyének kellett ekkor a nagylétszámú katonaságot és a hadifoglyokat is élelmeznie. A sváb kitelepítések fokozódásával a telepítés egyre nagyobb méreteket öltött. 1946 tavaszán végleges elkobzási határozatokat mondtak ki a Mór, Pusztavám, Bakonysárkány, Balinka, Isztimér, Guttamási, Bakonykúti, Gánt, Vértesacsa, Mány, Újbarok, Szár, Vértesboglár, Diósd, Sóskút, Nadap, Herczegfalva községekben lakó volksbundistákra. 21 " 7 Ennek értelmében Üjbarokon 30, Etyeken 396, Diósdon 64, Isztiméren 98, Vértesacsán 250, Száron 76, Bakony sárkányban 24, Pusztavámon 383, Móron 80, Balinkán 41, Guttamásiban 3, Bakonykútiban 33, Vértesbogláron 167, Herczegfalván 196 gazdaságot koboztak el. A volksbundisták gazdaságai nagyrészben törpe, vagy kisbirtokok voltak, sokan az egyes községekben csak kisebbfajta házzal, vagy lakrésszel rendelkeztek. Ezek az utóbbiak napszámosok voltak, és mezőgazdasági munkásként uradalmi szőlőkben, erdészeteknél dolgoztak. Ez különösen Herczegfalva esetében kirívóan jelentkezett. Ennek a helységnek a betelepítése 1945 őszén kezdődött. Az első csoportok a Heves megyei Szuháról (22 család) és Bükkszenterzsébetről (37 család) érkeztek, de ezeket ekkor Mély-
