A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

lehetséges. A Szterényi gazdaság egyrészének megváltása után a nagybirtokosok körében ismét bizonytalanság lépett fel. A szegényparasztság politikai ereje éreztette hatását. Szalzgruber Károly sem tudta biztonságban a mentesített 83 holdas ingatlanát, és védelemért a megyei hatósághoz fordult.

142 A dunapentelei népi szervek ugyancsak követelték, hogy a mentesített Dóra-gazdaságra mondják ki az elkobzást, mivel ,a család egy tagja már a felszabadulás után politikailag kompromittálta magát. A cselédeket a népi szervek népellenesnek nyilvánították. Ugyanakkor a pálhalmi gazdaságban a 100 holdas ingatlan mentesítése a földreformrendelet szellemében történt; (a Dóra család a frontesemények idején segítette a szovjet hadsereget, amely miatt a németek előretörésük alkalmával a család egy férfitagját el is hurcolták.)

143 A paraszti ingatlanok védelme érdekében a megyei Földbirtokrendező Tanács elvként kimondotta, hogy paraszti tulajdonokat igénybevenni nem lehet. Amennyiben erre mégis sor kerülne, azt úgy kell lebonyolítani, hogy a csereingatlanok ugyanolyan értéket képviseljenek. A paraszti ingatlanok igénybevétele megyénkben nem is volt általános. Ha mégis igénybevettek néhány gazdagparaszti birtokot, azt 1946-ban visszajuttatták. Ekkor adták vissza azokat a vitézi telkeket, amelyeket egy évvel korábban magától értetődően megváltottak, vagy elkoboztak. Visszajuttatták ekkor a tiszti vitézi telkeket is, mint paraszti tulajdonokat.

144 Ez az intézkedés nagyon világosan megmutatta ^a "politikai jobboldal előretörését az ország kormányzatában. A Horthy rendszer pretorianusait, akiket a felszabadulás után megfosztottak gazdaságaiktól, egy évvel később, telkeik visszajuttatásával kezdik kiengesztelni. Egymás után születtek a megyei határozatok a volt uradalmi gazdatisztek ingatlanainak mentesítésére is. A paraszti birtok védelmének örve alatt több nagybirtokos is bizonygatta földműves-hivatását, és ebbe belekapaszkodva, maguknak gazdasági előnyöket kívántak kiharcolni. Mint láttuk, a megyében ennek ideiglenesen némi sikere is volt. De a szegényparasztság ellenállása hajdani kizsákmányoló i ellen oly erős volt, hogy a nagybirtokosok és a velük szövetséges polgári elemek törekvése a népi erők ellenállása miatt kudarcra volt ítélve. A földalaphoz tartoztak az igénybevett mezőgazdasági ingatlanok holtfelszerelései, a kastélyok, úrilakok, cselédházak és a gazdasági épületek is. A frontesemények alatt kárt szenvedett épületek azonban tovább pusztultak 1945-ben és a következő években. A ki nem javított épületek néhány hónap leforgása alatt részben a természeti erők, másrészt a lakosság rombolásának áldozatai lettek. Különösen azok a kastélyok és úrilakok pusztultak, amelyek elhagyottan állottak, és sem régi tulajdonosuk, sem a helyi népi szervek nem törődtek velük. Amikor erre országos méretekben is felfigyeltek, és egyben védelmükre intézkedéseket is hoztak, addigra sokmilliós értékek vesztek el, vagy pusztultak el oktalanul. A lakosságnak valóban szüksége volt építőanyagra, hiszen voltak olyan falvak, ahol nem maradt egyetlen ép lakóház sem, de a megye községeinek felében a lakóházak és gazdasági épületek is több,