A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

keztében 700 ember vesztette életét, és 30 ezerre tehető az elmenekültek száma. A városba 1945. júniusáig 1500 deportált és 10 000 menekült még nem tért vissza. A községek közül 74-et ért légitámadás. 13 községet 20 alkalomnál többször; 14 községet 6—10 alkalommal, 40 községet pedig 1—5 ízben bombáztak, géppuskáztak harci repülőgépek. A községek közül 59 állott három hónapig, 3 község két hónapig, 7 község egy hónapig és 10 község 3—21 napig a tűzvonalban. Mindössze csak 6 olyan község volt, amely 1—2 napot szenvedett a tűzvonalban. Az anyagi kár ennek folytán igen jelentős volt: a lakóházaknak majdnem a fele (22 186) sérült meg, illetve szenvedett 25—50 — illetve 50 százalékon felüli kárt a megye községeiben.

29 A megyeszékhelyen is — a ragyogó napsütésben —, megdöbbentő kép tárult a pincékből felbotorkálók elé. A szakadatlan pergőtűz, állandó aknázás és ágyúzás után nem volt egyetlen ép háztető. Ablaküveg- és cseréptörmelék vastagon borította az úttesteket. Amikor a fegyverek zaja elült, akkor döbbent rá a város népe, hogy mi minden pusztult el, mi mindent kell pótolni. Székesfehérvár 7198 épülete közül 833 teljesen elpusztult, további 1244 pedig súlyosan megrongálódott, még pedig olyan mértékben, hogy helyreállításukra kevés lehetőség volt. Az épületek 45 százaléka volt csak újjáépíthető kisebb anyagi áldozattal. A középületek közül különösen az iskolákat érte súlyos kár. A városi elemi iskolák 54 tanterme közül csak 12 maradt meg használható állapotban. Az épületkárok helyreállítására hatalmas mennyiségű anyagra volt szükség: 16 millió téglára, 21 millió cserépre, 1 millió palára, 160 ezer mázsa mészre, 80 ezer mázsa cementre, 2 ezer mázsa szegre, 30 ezer m

3 épületfára, 400 ezer m

2 ablaküvegre és hasonló mennyiségben sok más anyagra.

30 Siralmas képet nyújtottak az üzemek is. A hitleristák és nyilasok nagyon kihasználták a rendelkezésükre állott két hónapot és a legértékesebb gépi berendezéseket szállították el nyugatra. Egyedül a Weisz és Tull Bőrgyár munkásainak sikerült, életük kozkáztatása árán, a gyár gépeit salakdombok alá rejteni. A fasiszta csapatok a legfontosabb közszükségleti cikkeket elszállították. A sertésállomány pedig teljesen elpusztult, semmi zsírkészlet nem maradt a városban, a napraforgómag nagy része is tönkre ment, így a nép a legkétségbeejtőbb helyzet előtt állt. Nem volt cukor. (Csak 1945 augusztusában sikerült 150 q krumplicukorhoz jutni, amiből a város és a megye gyermekei részére tudtak valamit juttatni.) Nem volt a városban só, nem volt burgonya. A téli tüzelő beszerzése már előre is lehetetlennek látszott. Ezért igyekezett minden fehérvári legalább az ablakait beüvegeztetni, vagy üvegpótló papírt beszerezni.

31 A háború egyik súlyos következménye volt, hogy nehezen indulhatott meg a termelő munka is. A város földműves lakossága jóformán teljesen igaerő és egyéb háziállat nélkül maradt: 2910 lóból mindössze 253, 3612 szarvasmarhából 313, 5544 sertésből 613, 21 600 aprójószágból 530. A város 13 630 kat. h. szántójából gránáttölcsérek és lövészárkok által elpusztított terület 3150 kat. h. volt. De tele volt