A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Glatz Ferenc: Hóman Bálint és a nemzetiszocialisták összeütközése Székesfehérvárott 1944-ben
magyarságtól." S Toldy ,,a zsidó áfium pusztításai" címen, Fehérvárott talán addig soha nem hallott szélsőséges és durva antiszemita kirohanást intéz. „A magyar nemzettestbe beférkőzött idegen szellemiségű élősdi fajta" aláásta „a nemzet öntudatát," „mindenből gúnyt űzött, mindent bemocskolt," s harcot hirdetett szinte a magyarság sajátos erényei, szellemisége, szokásai és jellemvonásai ellen. ,,S jellemző e faj határt nem ismerő hatalmi szertelenségeire, hogy még azt is megkísérelte, hogy a zsidó marxista terror rémuralmával megölje ezt a nemzetet" — kel ki a Tanácsköztársaság ellen — amikor „rátörve a békés lakosságra, zsidó pribékek kéjelegve dobtak hurkot a legjobb magyarok nyakára." 33 De a zsidók késztették a világra és idézték elő a háborút, s a második világháború nála már — a nemzetiszocialista szélsőséges propaganda utcai szólamait ismételve — valami apokaliptikus méretű zsidók és nemzeti szocialisták háborújává válik. „Ez a háború a zsidó politikai, gazdasági és. szellemi erők rohama a nemzetiszocializmus keresztény erkölcsön tisztult világrendje ellen!" Ezek a hazai szélsőjobboldali jelszavakból merített és elég primitíven összeillesztett mondatok folytatódnak a társadalmi kérdések — feltűnően rövid — taglalásánál is, amikor néhány ismert demagóg fordulattal igéri: „az igazságtalanságokat, hiányokat és jogos panaszokat orvosolni fogjuk, az erősebbek visszaéléseit megszüntetjük." A társadalom „alapját", a gazda és földműves társadalmat, az iparosságot és az ipari munkásságot akarják megnyerni, mondja, mert ez minden: „talaj és gyökér, melyből új élet fakad s amely táplálja az életet, de a törzs is egyúttal, mely állja a vihart." A semmitmondó frázisok konkrét tartalommal csak egyszer telítődnek: amikor a vásárlási pánikról, az áru és értékhalmozásról, rejtegetésről, vagyonféltésekről s ezek megszüntetéséről beszél, visszakanyarodva a korábbi évtizedek nagytőkeellenes jobboldali középrétegeinek programjához: a zsidó nagytőke eddigi gazdasági erőforrásai majd nem „saját faji és hatalmi érdekeinek táplálására" lesz fordítva, mondja, hanem „csak a magyar életet, csak a magyar vállalkozást fogják éltetni, megerősíteni és gazdagítani!" S a belpolitikai kérdések közül talán leginkább szembetűnő az utolsó kérdéscsoport: a német mintájú diktatórikus államhatalom követelésének a korabeli publicisztikai megfogalmazásoknál sokkal világosabb formába öntése. „A munka, a kötelességteljesítés és a szociális követelmények" mellett az egész népközösséget átható fegyelem szükséges. Ez azt jelenti, — mondja, — „hogy fenntartás nélkül, mindenkinek alá kell vetnie magát az államhatalom akaratának, feladatát pontosan el kell végeznie és engedelmeskednie kell annak, aki a vezetésre hivatott." A fasiszta diktatúra szellemében, s a jogász-csendőr pattogásával fogalmazza meg „a határozott akarat, céltudatosság és tervszerűség" érvényesülésének szükségességét a nemzeti közösségben: A „példás, fegyelem" megteremtéséhez, mondja, „természetes, hogy a hatalom legkeményebb eszközeit is igénybe vesszük, ha kell." — S ugyanezen gondolatokból, csak eltérő megfogalmazásban áll össze néhány órával később, a városi
