A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Glatz Ferenc: Hóman Bálint és a nemzetiszocialisták összeütközése Székesfehérvárott 1944-ben
ellen. Egyik készítője annak a memorandumnak, amely a németek melletti határozottabb kiállást, tengelybarát politikát, s erélyességet követel a zsidó-kérdésben. 5 A német megszállás s a nyomában kibontakozó politikai fejlődés azonban bizonyos mértékig változást eredményezett Hóman politikai elképzeléseiben, a párton belüli helyzetében. Vagy talán inkább azt mondhatnánk, hogy a teljesen új politikai pólusok között a magyar belpolitika kérdései is másként vetődtek fel. Nem bocsátkozhatunk most részletes fejtegetésekbe a magyar uralkodóosztályok egyes csoportjainak 1944. tavaszi rendkívül gyors, és előjelét gyakran változtató mozgásáról, átrendeződési törekvéseiről, inkább csak jelezni szeretnénk, hogy Hóman példája is bizonyítja részkutatások szükségességét a Horthykorszakbéli politikai pályák mérlegre-tevéséhez e rendkívül fontos politikai-történeti szakaszban. A németbarátságáról ismert Hóman ugyanis a megszállás után nyíltan kiállt a megszállás ellen. Terjedelmes beadványt ír Veesenmayerhez, a magyarországi teljhatalmú birodalmi megbízotthoz, amelyben a szövetséges hatalmak egymásközti viszonyában tűrhetetlennek mondja a megszállást, 6 s amikor miniszteri tárcát kínálnak neki, visszautasítja azt. S amíg a belpolitikai életben mind Telekitől, mind Kállaytól határozottabb jobboldali politikát és a zsidókérdés radikálisabb megoldását követelte, addig a korábbi karrier-szempontokat félretéve, most több ismert tudósnak, művésznek intézi el mentesítését. Feleleveníti korábbi kapcsolatait az OMIKZ vezetőivel, 7 beadványt készít a túlkapásokról Sztójaynak ás a kabinetiroda vezetőjének; felelevenednek kapcsolatai Horthyval, aki többször is meghallgatja véleményét éppen a kormányzattal szemben teendő lépésekben. 8 Helyzete döntően megváltozott a kormánypárton belül is. Noha néhány hét eseményei alapján (1944. március —június) nehéz politikai vonalakat megállapítani egy párton belül, az mégis világosan látszik, hogy a MÉP korábbi jobboldala leolvadt, s olyan személyiségek, mint Tasnády Nagy, Lukács Béla, nem sorolhatók többé oda (Reményi-Schnellerhez, Jurcsekhez, stb.) Ezektől méginkább a mérsékelt oldalra csúszott Hóman Bálint. Az országos politikában egyébként is helyet kapott, sőt mind nagyobb súlyra tett szert az eddigi kormányok jobboldali ellenzéke, a németek első helyen kormányra javasolt politikai exponense, az Imrédy vezette Megújulás Párt és a Pálffy Fidél, Baky László vezette Nemzetiszocialista Párt. 9 A rövid néhány sorban vázolt, a német megszállást követően kialakuló hómani álláspont eltávolodott az uralmon lévő kormánypolitika jobbszárnyától, a március 19. utáni kormányképes szélsőjobb politikai koncepcióktól. Sőt — mint azt az események igazolni is fogják —, szemben is áll velük. Azok az erők tehát, amelyek Székesfehérvárott a régi politikai helyzet fenntartására törekedtek, a város képviselőjében, Hómon Bálintban megfelelő támaszra találtak. A Hóman-párt, amelyben természetesen különböző személyi árnyalatokat kell megkülönböztetnünk -— s ezek a z árnyalatok a helyi politikai mozgalmakban mindig sokkal élesebben látszanak, mint az országos politikában, -—