A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

madás 1945. január végén ideiglenesen sikereket ért el, a németek kijutottak a Dunához, így a szeszgyár is néhány napig újra a németek kezébe került. Február 2-án azonban újra a szeszgyár környékén folyt a küzdelem. A németek elhatározták, hogy a szeszgyár épületeit és berendezéseit elpusztítják. A lakosságot ismét otthonaik elhagyására szólították fel, de az otthonmaradottak ehelyett az óvóhelyekre menekültek. A németek a szeszgyári tartályokban tárolt 40 vagon mennyiségű víztelenített motorszeszt a gyárépület alagsorába szivattyúzták, majd aláaknázták azt, a gépházzal és nagytartállyal együtt. A délutáni órákban az országúton már riadtan menekültek a német egységek, amely a szovjet csapatok közeledésének biztos jele volt. A gyártelep óvóhelyén szorongó lakók abban reménykedtek, hogy talán nem lesz idejük a németeknek a gyár felrobbantására. Este öt óra volt, amikor az első robbanás iszonyú döreje hallatszott, amely rcmbadöntötte a gyárépületet. Az alagsorban szertefolyó motorszesz meggyulladt, s az épület kísérteties fénnyel égett. A második robbanás a gépházat, a harmadik a nagy tartályt döntötte romba, illetve tette használhatatlanná. A gyár elpusztulása után a németek elmenekültek. Este 8 óra volt, amikor megérkeztek a szovjet csapatok. A gyárban a mentési munkák megindultak, a tüzet azonban megfékezni nem lehetett, így a gyár 7 napig égett. Közben még mindig tartani kellett újabb német ellentámadástól is. A telep lakói hatalmas erejű katonai felvonulásoknak voltak tanúi. 1945. március 6-án a németek utolsó erőfeszítésével indított támadás mutatkozott veszélyesnek, amely március 8-án Seregélyes irányából közeledett. A telep lakóit ezen a napon Perkátára telepítették ki, bár a németek támadását még a Budapest-újdombóvári vasútvonal elérése előtt, az azóta elpusztult Felső-Szolgaegyháza pusztánál sikerült a szívósan védekező szovjet egységeknek megállítani, ahonnan azok Székesfehérvár irányába vonultak vissza. A telep tehát megmenekült a németektől, a lakosság március 22-én tért vissza otthonába.

109 A kiürített falvak lakossága alig tudott vagyonából valamit megmenteni. Amikor január 22. után a németek néhány községet visszafoglaltak a Vértes hegységben, (Csókakő, Csákberény, Zámoly, Sárkeresztes, Magyaralmás), szinte azonnal megkezdték azok lakóinak kitelepítését. Magyaralmásról, Csákberényből szinte futva távozott a nép. Február 27-én a magyar hadvezetés törzskara Bodajk, Csókakő, Sőréd, Fehérvárcsurgó kiürítését határozta el. A lakosság azonban ellenállt a kitelepítésnek, csupán a szőlőhegyekbe volt hajlandó távozni. Ezeknek a falvaknak lakói látták a Fejér megyei falvak népének menekülését, látták lerongyolódott mivoltukat, az ijedtségtől és szenvedéstől beesett arcokat. Március 15-én Bodajkon járt a magyaralmási katolikus plébános, akinek öltözete a kéregető kolduséhoz hasonlított. Elmondotta, hogy néhányan titkon visszalopakodtak Magyaralmásra. Látták, hogy a házakat a németek elfoglalták, bútorokat, ajtókat eltüzeltek; s a tulajdonosokat be sem engedték hajlékaikba.

110 Kisláng lakóit a németek Polgáraiba telepítették. A falu népével együtt települt át a község vezetősége,