A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején
kapott Dannang András vezérigazgatótól és Graul műszaki vezérigazgatótól, hogy a géppark egyes darabjait elrejthesse. Meg kell jegyezni, hogy Dannang és Graul a németekkel a legmesszebbmenőkig együttműködtek, de a vagyon teljes elszállítását ők sem akarták. A gánti bánya igazgatója, Nemes Vilmos is a géppark és felszerelés megmentésén fáradozott. 85 A székesfehérvári „Bauxit Könnyűfém Hengerműben" a munkások a salak alá több gépet rejtettek el, de a legtöbb gép elszállítását nem sikerült megakadályozni. A német hadiiparnak a bauxitra, mint nyersanyagra éppen olyan szüksége volt, mint a könnyűfémmű gépparkjára, amely alumínium félkészgyártmányokat állított elő. A részvénytársaság még 1944 december közepén is arról érdeklődött a székesfehérvári üzem vezetőségénél, hogy az elszállított gépekről van e pontos leltár, tudomásuk van-e arról, hogy azokat hová vitték? 86 A „Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár" részvénytársaság székesfehérvári gyáregysége hadiüzemként dolgozott fennállása óta. Az igazgatóság is a katonai érdekek kiszolgálását tartotta elsődlegesnek, s így 1944 december elején olyan utasítás érkezett a gyárba, hogy egyes részlegeknek mindaddig dolgozniok kell, amíg a front 1 km-re nem közelíti meg a várost. A géppark, a nyersanyag, a félkész- és készáruk megmentését, annak kiszállítását Németországba semmiképpen sem akarták. Már 1944 őszén, — a bombatámadások következtében — tervezték, hogy Csórra, a Somsich József és Pappenheim Sándor-féle uradalomban levő gazdasági épületekbe szállítanak ki gépeket, és oda 200 munkást irányítanak. Ugyanakkor Székesfehérvár több pontjára is helyeztek ki gépeket, félkészárukat, vagy raktár gyanánt vettek igénybe helyiségeket; így a Piactéri épületekben, a pestispincéknél, az Aszalvölgyben. Hasonló vagyonvédelmi intézkedés volt az Iszkaszentgyörgy—Atya-major, Moha helységek védett részeibe tervezett kiürítés is. A gyár legjelentősebb részlegeiben foglalkoztatott hadiüzemeknek azonban 1944. december 6-ig dolgozniok kellett. A részvénytársaság nem tudta elérni azt a célt, hogy a gépeket Székesfehérváron hagyják, mert a németek közbeléptek, és az el nem szállított gépek bénítását elrendelték. A gyár helyi vezetői ezt is csak kénytelen-kelletlen hajtották végre. Amikor december 8-án egy német harcoló alakulat érkezett a gyárba, annak egyik műszaki tisztje meg is jegyezte, hogy tökéletes szabotázs történt, hisz a visszamaradt gépek bénítását nem végezték el. A gyár kiürítését tervszerűen akarták elvégezni. A Deutsche Industrie Kommission megbízottai magyar tisztek kíséretében december 6-án megjelentek, és előadták kívánságaikat. Eszerint 10 teherautót és 110 vasúti szállítókocsit adnak a berendezés, a gyártmányok és a személyzet elszállítására. Ami azonban nem férne fel a járművekre, azt bénítani rendelték. Az igazgatóság az elszállítás és a bénítás ellen is tiltakozott: az igazgatóság alelnöke az iparügyi 17. csoport főnökétől kért védelmet. Ennek helyettese, Bartha Andor tábornok azzal bocsa j torta el az alelnököt, hogy a kiürítést úgysem tudják végrehajtani, mert jármű nem áll rendelkezésre. A németek
