A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

a gyakori légiriadók. Az alispán ezért úgy intézkedett, hogy az óvóhelyen is dolgozni kell a tisztviselőknek. A járási főszolgabírók szeptember végén erős Volksbund megmozdulásokról adtak számot. A németajkú lakosság 1944. nyarán németnyelvű napköziotthonok felállítását kérte. Mór község elöljárósága pedig szeptember 25-én állandó németnyelvű óvoda létesítését sürgette. A várost ért légitámadás után az élet megbénult a városban. Az anyagi erők és az emberi élet tömeges pusztulása Székesfehérváron 1944. szeptember 19-én az angolszász légitámadással kezdődött, amely október 13-án három alkalommal, a déli órákban, délután 3 órakor és fél 11-kor megismétlődött. Egyetlen lángtenger volt a vasútvidéki városrész, a Széchenyi utca, a Burtelep és a vasútállomás. A városban a menekültek százai tartózkodtak ekkor. Október 11-én és az azt követő napokban érkeztek a városba a Duna-Tisza közéről a Bácsalmás, Szolnok vonalától délre eső területek lakói. Soron kívül 700 kecskeméti lakost kellett elszállásolni a városban, holott a bombázás miatt a város lakosságának sem volt elegendő férőhelye.

40 Az elhelyezési kormánybiztos sem látta a kecskeméti menekültek helyzetét Székesfehérváron megnyugtatónak, hisz a városban minden szabad lakást a katonaság vett igénybe. A menekülteket elhelyezni csak tömegszállásokon tudták.1 1944. október közepén Székesfehérváron 1300 bejelentett menekült tartózkodott. Ugyanennyire becsülték a be nem jelentett és a városban csak ideiglenesen tartózkodók számát. Bár a kormánybiztos., majd külön menekültügyi hivatal próbálta rendezni az evakuáltak helyzetét, azt ténylegesen soha nem sikerült megoldani. E téren a legtökéletesebb káosz uralkodott. Bár a város a menekült közalkalmazottak részére volt fenntartva, akiknek itt lakást és munkát Ígértek, ez legfeljebb csak annyit jelentett, hogy ezek a menekültek számát növelték. Október 20-án háromezer, két nap múltán már ötezer főre becsülték számukat.

42 1944. őszén a Székesfehérvárra vezető vasutak és közutak valósággal ontották a menekülteket. A polgári lakossággal vegyesen vonultak a németek és magyar katonai alakulatok is. Az előszállási uradalomba szeptember 23-án érkeztek meg az első menekülők csoportjai. Ezek Brassóból jöttek. E naptól fogva, szinte december elejéig népvándorlásnak is beillő módon özönlöttek Fejér megye országútjain Németország felé. A menekülő polgári családok lovaskocsikkal érkeztek. Ezek ellátását a helyi hatóságoknak kellett biztosítani. Szeptember végén 160 mezőhegyesi személy pihent Előszálláson. Október 8 és 15 között pedig olyan tömeges méreteket öltött a menekülés, hogy a falvakban tartani lehetett a közrend felbomlásától. Ezért sem zárkózhattak el a hatóságok a minimális segítségadás elől. Hagyó Kovács Gyula, az előszállási uradalom jószágkormányzója írja, hogy az egyik gazdaság tej hozama nem volt elegendő a menekülők ellátására, a munkáskonyha pedig nem győzte a kenyérsütést. Hasonlóan el kellett látni a menekülők állatait takarmánnyal is.