A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.

271. népi-gránátoshadosztállyal a Velencei-tó és a Duna között szándékozik állást foglalni.

40 A „Dél Hadseregcsoport" helyzetének súlyosságát és bizonytalanságát az OKH is kénytelen volt elismerni. Friessner már december 4-én, 22.10-kor telefonon jelenti Walther Wenck altábornagynak, az OKH vezetési törzse főnökének,

41 hogy a december 2-ától az „A Hadseregcsoporttól" útbaindított 8. német páncéloshadosztályt

42 a Balaton és a Velencei-tó között akarja gyülekeztetni, déli irányú támadásra. Reméli, hogy ez a támadás mentesítést hoz. A Margit-állás megbízható tartásához azonban további 2 gyaloghadosztályra van szükség. A beszélgetés végén Wenck „ehhez megjegyzi, hogy gyaloghadosztályok odairányítására nem szabad számítani. A Felsősziléziában küszöbönálló ellenséges támadás nem engedi, hogy az „A Hadseregcsoporttól" még erőket vonjanak el."

43 Az említett 8. német páncéloshadosztály 1 vonata december 4-én megérkezett Székesfehérvárhoz, 15 vonata pedig útban volt. December 5-én már 5 vonat érkezett meg, a hadosztály páncélosezredének, a 28. páncélgránátos-ezrednek részeivel és további részekkel. A hadosztályt a Fretter-Pico seregcsoport a Székesfehérvár — Magyaralmás — Zámoly — Lovasberény — Veréb — Pázmánd — Velence — Velencei-tó északi partja közötti területen gyülekeztette.

44 A Fretter-Pico seregcsoport erősítését jelentette továbbá a december 4-én Székesfehérvárhoz érkezett „Mark" géppuskás-zászlóalj, továbbá a december 5-én a Velencei-tó és a Duna között biztosításul bevetett 8. SS-Polizei-ezred. Végül 5-én este Wenck altábornagy közli a hadseregcsoport 1. vezérkari tisztjével, hogy előreláthatólag 5 nap múlva 3 Párduc-osztályt küldenek Székesfehérvár térségébe, egyenként 60 harckocsival.

45 December 6-án a „3. Ukrán Front" .esapatai, támadásukat folytatva, a Siófok—Polgárdi út mentén, Enying térségében érnek el sikereket. A megye délkeleti részében meggyorsul a szovjet csapatok előnyomulása, e napon elérik a Kálóz—Sárosd déli széle — Adony déli széle vonalat. Nem csökken a harcok hevessége a 46. szovjet hadsereg hídfőiben sem. Az Ercsitől délre levő hídfőnél egész nap elkeseredett harc folyik. Ezred erejű szovjet katonaság áttöri a német záróvonalat, és nyugat felé előnyomulva eléri Agszentpéter-pusztát. A százhalombattai hídfőből zászlóaljnyi szovjet erő eléri a Százhalombattától délnyugatra 4,5 km-re levő útelágazást. A délutáni órákban sikerül a hídfők egyesítése; a Ráckeve—Iváncsa vonaltól Százhalombattáig a Duna nyugati partján egyetlen nagy szovjet hídfő jön létre. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a német rádiófelderítés már december 5-én megállapította: a 46. hadsereg hídverési előkészületeket folytat, — akkor képet alkothatunk magunknak e hadsereg nagyszerű teljesítményéről!

46 A német hadvezetés dunántúli helyzetmegítéléséről és céljáról érdekes tájékoztatót ad v. Grolman és Gaedcke december 6-i telefonbeszélgetése. Gaedcke döntést kér abban a kérdésben: álljanak-e meg a Margit-állás előtt, hogy ezzel időt nyerjenek a közelgő 8. páncéloshadosztály támadásáig, vagy vonuljanak vissza a Margit-állásba, hogy elkerüljék az állás előtti szétveretés veszélyét. Grolman leszö-