A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Tóth Károly: Krúdy Gyula Fehérváron

Rafaelé 4000 hold, Zichy Pálé 3860 hold. Aztán a többiek: Károlyi Józsefé 2500 hold, Cziráky Antalé 4800 kh.. Széchenyi Viktoré 3000 kh., Lelbach Károly, 3300 kh., az adonyi Kuffier-birtok 10 000 kh., a nagy láng i Braun-birtok 5000 kh. és így tovább. A zirci apátság 41 000 holdat birtokolt. E birtokok nagy része hitbizomány volt, tehát sérthetetlen, hozzáférhetetlen föld. Ezek a birtokok a történelem viharait mindig átvészelték. Hiába múlt egyik század a másik után, hiába kezdett forrósodni a talaj a lábuk alatt a századforduló évtizedeiben, ezek az urak nem féltek, és nem néztek előre. Bár Európát járt emberek voltak, s magukat igen művelteknek tartották, igazában nem láttak tovább az orruknál. Azt hiszem, jobban ismerték Londont és Párizst, mint a kastélyuk falán kívül szerénykedő falut. Nem a magyar földön éltek ők. csak a magyar földből. Mélyen lenézték a magyar parasztot, akinek munkájából lett terülj-asztaluk. Megvető gőgjük lassan idült tébollyá torzult. Hadd idézzem itt — Krúdytól kissé elkanyarodva — Illyés Gyula nagyon idevágó megjegyzéseit az „Ebéd. a kastélyban" c. írásából. Illyés és Krúdy riportja között negyedszázadnyi távolság van, de a tőlük bemutatott újvilág között semmi különbség. Legfeljebb az, hogy Illyés riportja már a legvégét idézi ennek a világnak. Nos, ebben olvasok néhány sötét anekdotát az urak „kollektív tébolyáról". Egyszer egy grófi kamasz kikocsizás közben úgy oltotta el cigarettájának a parazsát, hogy a parádéskocsis meztelen nyakán nyomta el. Nem akarta eldobni, nehogy tüzet okozzon. A módszert aztán más gróf urak is kipróbálták. Másik adat: A keszthelyi hercegről kötzudomású volt, hogy a birtokán kikocsizott, és cselédemberrel találkozott, annak a herceg közeledtekor háttal kellett fordulnia, és arcát a kezébe kellett rejtenie, nehogy a fenséges urat megnézhesse. Még kastélya parkjának kertészei is ijedten menekültek a bokrok alá. ha ez a földi isten a sétányon megjelent. A herceg személy szerint volt őrült? Nem, az egész rendszer volt őrült — mondja Illyés —. és mi is, akiknek még valami személyes érintkezésünk volt azzal a világgal, mi is tudjuk, hogy így volt. Nehezen hihető? A tények néha képtelenségnek tűnnek, de azért tények. Nos, ezeknek az uraknak a puha fészkébe nyúlt bele el'fször 1919 tavaszán a proletárkéz. A könyörtelen, igazságosztó élet — ismét Krúdy gondolataihoz térve vissza — végre tudta, hova kell lesújtania. 1919 áprilisában Fejér megyében a népbiztosság kirendeltsége négy nap alatt szocializált 320 ezer holdnyi földbirtokot. Vérontás és ellenálás nélkül. Somogy után Fejér megye volt az első, ahol ez a csoda megtörtént. Éppen húsvét hete volt. A grófok, bárók és papok, akik egy-két hónappal azelőtt még ellenforradalmat hirdettek, és bizakodva áhítoztak a királyság visszaállítása után, most kastélyaikba húzódva, riadtan várjók. hogy mi lesz, vagy már menekülésüket tervezik. A fehérvári megyeházán pedig a munkásdirektórium intézkedik. „A díszterem kopasz, díszeitől megfosztott. A fehérrácsos karzaton, ahonnan glacé-kesztyüs grófnék lobogtatták zsebkendőcskéiket, most egerek szaladgálnak."