A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Tóth György István: Fejér megye sajtója a Tanácsköztársaság idején

meg, s országos terjesztésre került. így érthető az is, hogy üldözése is országos volt, címszerint szerepel Az elkobzandó és megsemmisítendő kommunista, bolsevista és anarchista sajtótermékek jegyzékén."

5 E kiadvány szerzője sokáig ismeretlen volt. Remete László 1959-ben állapította meg Krúdy Gyula szerzőségét.'

3

'

6 Megállapítását és a publikált kiegészítő dokumentumot" erősíti meg a „Székesfehérvári Friss Üjság" április 29-i

38 híradása: „Krúdy Gyula író, aki jelenleg a közoktatásügyi népbiztosság szellemi termelő osztályának tagja és Szabados Sándor népbiztos mellett a propagandaosztályt vezeti, szombaton megtekintette a székesfehérvári szocialista termelő szövetkezetnek a törvényházban lévő helyiségeit és a legnagyobb elragadtatással szemlélte az amerikai méretekben dolgozó hivatalnoksereg lázas munkáját." Az említett dokumentumok, az idézett hír, valamint az, hogy a riportban a szerző maga is megemlékezik Székesfehérváron jártának napjáról (a 22. lapon), s ez azonos a hírben közölt nappal (szombat, április 26), kétségtelenné teszik szerzőségét. Krúdynak egyetlen nap benyomásai, a látottak, a néhány nappal előbb megjelent székesfehérvári újságszámok, valamint az általa említett Rubinek-féle kiadvány*

9 elegendő volt ahhoz, hogy megalkossa a Fehérvári könyvet. Ez, a Tanácsköztársaság Fejér megyéjéről szóló írás, mint írói hovatartozás-vallomás és mint alkotás is egyaránt jelentős. E könyvnek is sajátossága a rövid idő, mely alatt megjelent. Krúdy április 26-án járt Székesfehérváron, s május 22-én a Fehérvári könyvet a városban már árusították.

40 Az egyre súlyosabb papírhiány különböző intézkedések megtételére kényszerítette a direktóriumot: június elején beszüntetteti a „Székesfehérvári Friss Üjság" megjelenését, július 17-én1 közlik a párt lapja terjedelemcsökkentését, de egyéb források is bizonyítékai ennek a problémának.

42 Elsősorban ebben kell keresnünk egyik okát annak, hogy aránylag kevés kiadvány jelent meg a Tanácsköztársaság idején. A 93 féle kiadvány közül a bicskei „Lichtenstein nyomda" és a „Móri nyomda" 1—1-et, a Székesfehérváron működő nyomdák közül a Csitáry nyomda 14-et, a Debreczeni nyomda 10-et, Deutsch Ármin nyomdája 1-et, az Egyházmegyei nyomda 4-et, Eisler Adolf nyomdája 1-et, a Számmer Imre nevét viselő nyomda 29-et, a „Székesfehérvári Friss Üjság" nyomdája pedig 1-et készített. A 60 nyomdajelzéssel ellátott, vagy megállapítható származású kiadvánnyal szemben 31-nek nyomdája nem állapítható meg, de ezek jelentős része elkészítőjének az Egyházmegyei nyomdát kell feltételeznünk.

43 A Tanácsköztársaság leverése után megindult a terrorhadjárat azok ellen is, akik a sajtó területén dolgoztak. Velinszky László életútjának vége közismert. „Páter Jenő tanítót, a Bicskei Szociáldemokrata Párt hivatalos lapjának, az ,,Üttörő"-nek főszerkesztőjét összeverték, megbotozták, internálták. . . . Tóth Lajos MÁV pénztárost, az „Úttörő" szerkesztőjét megverték, később fizetéscsökkentéssel alacsonyabb munkakörbe helyezték. Bicskéről távoznia kellett. . . . Lichtenstein Mór nyomdászt megkínozták, megbotozták, többször házkutatást tartottak nála. A nyomdájában készült „Üt-