A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Tóth Károly: Krúdy Gyula Fehérváron

többsége magára erőszakolt „úri" nyugalommal úgy adja át a földjét, mintha csak kölcsönbe adná néhány napra. . . „Ez történt Fejér megyében: a grófok, papok, zsidók megyéjében az 1919. esztendő tavaszán. . ." Eddig a Krúdy-riport. Ma is csodálattal tölt el bennünket e nagy történelmi gesztus félelmetes ereje. 1919. az első hatalmas kísérlet volt arra, hogy a magyar föld ezeréves perét dűlőre vigyük, s a föld véglegesen azok kezébe kerüljön, akiket megillet. 133 napig ügy látszott, hogy 1000 év óta az urak igájában görnyedő magyar paraszt végre kiegyenesítheti derekát, leszaggathatja magáról a grófi Magyarország mocsarának hínárját, és kiléphet a ősi föld biztos talajára. Ügy látszott, hogy ezután ember lehet, és otthonát lelheti majd saját hazájában. Nem így történt. A nemzet iszonyű vonaglásából megszületett ugyan az új Magyarország, de 133 nap múlva tetszhalálba süllyedt vissza. Ujabb 25 év kellett a magyar nép szélesebb forradalmascdásához: a Horthy-Magyarország urainak kétségbeejtően elmaradott és konokul bűnös „nemzetvezetése". Aztán a második világháború megmérhetetlen szenvedései és a felszabadulás hatalmas élménye. Százszor megírják, átéltük, tudjuk, hogyan s mint volt. S ki tudná jobban, mint Fehérvár és Fejér megye? De úgy látszik, szenvedéseinkkel mégiscsak megváltottuk a jövőt. Az 50 éves évforduló már egy öntudatra ébredt népet és egyre erősödő, szocialista Magyarországot talál itt. A föld történelmi pere is régen eldőlt. S ha Krúdy Gyula — a nagy idők riportere — ma felébredne végtelen álmából, a Fejér megyei kastélyparkokban nem fehér ruhás, álmodozó grófkisasszonyokat látna sétálni, hanem pihenést kereső dolgozókat, vagy boldogan futkározó gyerekeket. A patinás fehérvári főutcán nem kardcsörtető dzsentri-tisztecskékkel találkozna, hanem munkából jövő, vagy munkába siető emberekkel. A múlt emlékét őrző Romkerttől alig néhány száz lépésnyire modern bérpaloták sorát csodálhatná meg. Ha pedig kedve támadna kisétálni aranybulás őseink törvénykező dombjára, útközben betévedhetne a távolbalátó készülékek óriás laboratóriumába, ahol egykori cselédek fiai és leányai készítik hozzáértő ujjakkal modern világunk e varázsdobozát. És írói témát keresve, nem kellene többé Színbád hajóján viszszaeveznie a műltba, mert találna bőven megírni való csodákat a jelenben is. Tóth Károly