A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Tóth Károly: Krúdy Gyula Fehérváron
ródik, és vallomásra, állásfoglalásra kényszerül. E vallomásból születik meg a Tanácsköztársaság irodalmának egyik legremekebb riportja, a „Fehérvári könyv". „Fejér megye! Grófok, papok és zsidók megyéje. .. Székvárosa, Székesfehérvár, olyan értékes és fénylő történeti múlttal, mint az arany. . . Halott királyok feküsznek porrá válottan a kőkoporsók-ban. Egy tűzijáték fénye és hidege ennek a városnak a múltja". — így kezdi riportját az író, aki nem egy lokálpatrióta megbocsájtó nosztalgiájával néz és lát itt mindent, hanem a részleteiben érdektelen, de az ügy egészében szenvedélyesen érdekelt, bírálatra és ítéletre jogosult magyar író szemével. Arra kíváncsi „milyen napjainkban Fejér megye és Székesfehérvár, midőn históriai fátyol nélkül, nyitott szemmel és illúzió nélkül nézzük a világot, Magyarországot, 1919 tavaszán". Mi is arra vagyunk kíváncsiak, mai magyarok 50 év távlatából, milyen is volt az akkori Fejér megye, „a megrothadt, bűneibe süllyedt Magyarország" egyik legbűnösebb vármeg}i r éje. Krúdy szavai ezek. De a vádló jelzők nem kergetik-e arcunkba a vért? Valóban megrothadt világ volt itt fél évszázaddal ezelőtt, a forradalom előestéjén? Nem írói túlzás és csinált felháborodás az, amit a messziről jött író mond? Nos, vessünk egy pillantást csak úgy elöljáróban arra a névsorra, amely a szocializált Fejér megyei nagybirtokosok úri galériáját idézi: Zichy Ráfáel, Zichy János, Károlyi József, Eszterházy Móric, Somssich Lajos, Sitzleben Eldebent, Pappenheim Siegfrid, Lamberg Henrik, Metternich Sándor, Habsburg József, stb. Megdöbbentő nevek ma, 1969-ben is. Ismételjük el a három utolsót: Lamberg, Metternich, Habsburg. Korbácsütés nem csattanhat fájdalmasabban a rabszolga-testen, mint ez a három név emlékező tudatunkon. Itt, Magyarország közepén terpeszkedtek sokezer holdas uradalmaik, itt gőgösködtek kastélyaik, s itt robotolt nekik ezer és ezer görnyedt hátú paraszt. Bűneik nem menthetők: ember létükre istenként uralkodtak. De vétkes a nép is, amely istenként tisztelte és tűrte őket. Jó, hogy a leszámolás már régen megtörtént. Milyenek voltak tehát a birtokviszonyok, és miféle urak ültek a nép nyakán 1919-ben a hivatalos adatok szerint, és ahogy az író, Krúdy Gyula látta? Fejér megye megművelt földterülete a Sárrét és a Velencei tó nélkül 681 000 hold, ebből 451 000 hold a szántó. A megye lakossága 230 000 lélek. Mezőgazdasággal foglalkozik, tehát a földből él 164 ezer ember. És ezek között — nem, nem közöttük, hanem fölöttük, megközelíthetetlen magasságban 135 kiváltságos család, 135 nagybirtokos: grófok, hercegek bárók, papok és zsidó bérlők. Idegenek és idegeneknél is rosszabb magyarok. Űri tatárok, „Akik nagy respektust tartottak, ügyeltek a ceremóniákra, büszkék voltak rendjeleikre, címeikre, őseikre." És halálig hű rojalisták voltak, hű támaszai a Habsburgháznak, éleken az Eszterházyak és a Festeticsek, akik közül egyik-másik gőgösebb volt még a császárnál is. Hadd idézzek ismét néhány hírhedt nevet közülük! Az első helyre kívánkozik az aulikus Zichy-család, amelynek birtoka valóságos kiskirályság volt. Zichy Ágost uradalma 3900 hold, Zichy
