A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Tóth Károly: Krúdy Gyula Fehérváron

KRÜDY GYULA FEHÉRVÁRON Megsárgult könyvet lapozok. Rossz minőségű papíron gyorsan szedett betűk. Látszik, hogy sietve készült, egy-egy sajtóhiba is erről árulkodik. Alig 24 oldal, mégis nagy kincs. A Megyei Levéltár féltve őrzött, egyetlen példánya: a Fehérvári könyv. A címlapon fent a jelmondat: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" Alul a kiaaás heiye es ideje: Buaapesc, 1919. Azóta 50 év telt el. Történelmi méretekben nem nagy idő, de a magyar nép gazdasági és társadalmi fejlődését tekintve hatalmas kor. Népünk óriás-léptekkel megtett útja. A könyv lapjairól még a régi Fejér megye feudális emléke terjeng, de ma, 50 év múlva az a Fejér megye már csak elmosódott, rossz emlék. A sokezer holdas termelőszövetkezetek, az égbemeredő kémények, a lakótelepek azt hirdetik, hogy ez alatt az 50 év alatt nagy dolgok történtek itt. A régi Magyarország — s benne a régi Fejér megye — összeomlott, és új Magyarország épült. De hol kezdődött? Erről szól a Fehérvári könyv is. Az író neve nincs feltüntetve, de ha adatszerű bizonyítékunk nem volna, akkor is rá kellenne jönnünk néhány lap elolvasása után, hogy ki lehet a szerző. A 19-es proletárforradalom 4 és fél hónapjának egyik élesszemű figyelője : Krúdy Gyula. Egy kicsit meghökkent mindenkit a név. Nem könnyű megérteni, hogyan és miért fogott tollat az álmodó és „arisztokratikus" Krúdy a proletárforradalom szolgálatában. Mit látott, mit érzett meg a nyírségi dzsentri-ivadék 1919-ben? Bizonnyal azt, amit Tóth Árpád és Juhász Gyula. Azt, amit előbb már Ady, sőt a polgári-humanista Babits is kimondott: „Jöjjön az elhazugolt életre halálos igazság. . . jöjjön a forradalom!" Krúdy 1919. április 26-án járt Fehérváron. Ekkorra már lényegében megtörtént a Fejér megyei nagybirtokok szocializálása. Egy rövid utazás feltorlódó élményei: a vonat ablaka előtt elsuhanó tájak, a megye sivár képei, majd Fehérvár szürke, poros-szeles szombat délelőttje, a riadt és nagyon csendes polgárok, akik még tegnap hencegő, párbaj ozó-pofozkodó urak voltak, aztán a forradalmi direktórium kemény és gyors intézkedései, a szocializálási jegyzőkönyvek beszédes adatai — mindezek olyan új és rendkívüli élményt jelentettek Krúdy számára, hogy az írói kiábrándultság fölényes valóság-távolából egyszerre a viharzó jelen közepébe sod-