A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Csongor Rózsa: A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája Fejér megyében

diákok nyelveket, a deklinálásokon, s egyszerű tőmondat megfogalmazásán mégsem jutnak túl, megtanulják a Niebelung legendát, Corneille életrajzát, de a tanultakat tisztességesen megfogalmazni sem tudják. A túlzsúfolt osztályok nem teszik lehetővé a tananyagban való elmélyülést, s éppen ezért, a tanárképzés módja sem kielégítő. A tanításnak minden iskolatípusban szervesen kellene egymásba illeszkednie, egészen az utolsó képesítés megszerzéséig, aztán arról szól, hogy ebben a folyamatban milyen fontos szerepe van az otthonnak; „Az otthon legyen a gyökérnek ágya, az iskola az a hely, ahol a virág kinyílik és gyümölcsöket terem az élet számára." A folyóirat második-harmadik számában a Tanácsköztársaság új nevelési elveit rögzíti le, s biztosra veszi, hogy majd az új népiskolák valóban megteremtik annak lehetőségét, hogy kevesebb elvont elméletet, és több gyakorlati támaszt kapjanak a tanulók, tekintet nélkül arra, hogy ipariskola, szakiskola, vagy középiskola az, amelyről szó van. Elmélet az elméletért, semmi, üresjárat, elmélet a gyakorlatért — csakis ezt az utat járhatjuk. „Műhelyeket, laboratóriumokat, szóval kísérleti és tapasztalati módszert az oktatás minden vonalán ahol, s amennyire csak lehet. Öntevékenységre nevelés a főfeladata minden iskolának." A tanulmányt áthatja a felelősségteljes töprengés afelett, miként lehet jobbá, tökéletesebbé tenni az oktatást, s a javaslatok, melyeket a szerző felvet, negyven esztendő múlva a megvalósulás felé haladnak, s éppen ezért, ezt a cikket, melyet a szerzőnek későbbeni tudományos pályafutása csak alátámaszthat, aki úgyis, mint modern pedagógus a Tanácsköztársaság egyik zászlóvivője volt, — rendkívül fontosnak és haladónak tartom, még napjainkban is. Az Eszme három megjelent száma után, nem következik új. Május 18-a után valójában megszűnt létezni. Vájjon miért? Nincs pontos magyarázatunk, csak a feltevésre szorítkozhatunk, túl sokat vállalt a szerkesztőség a teljesíthetőséghez képest. Végeredményben háború és harcok közt született a szándék, mely elindította, s ha a szűkkörű gárdát nézzük, világos, hogy hetilapot indítani azokban a napokban Székesfehérváron, mely kizárólag művészeti és irodalmi tárgyú, csak az optimizmus és ihletettség legfelsőbb régiójából táplálkozó remény. Papírhiány, nyomdai kapacitás, s nem utolsósorban az olvasóhoz juttatása, tehát a rentabilitás, — bizonyára ezer akadályt jelentettek, a Tanácsköztársaság életéért folytatott élet-halál küzdelmet nem is említve. Jelentős folyóirat volt mégis, s nem csak Fejér megye életében, hanem a Tanácsköztársaság történetének százharminchárom napja történetében is, mert olyanok örökítették meg haladó és forradalmi gondolataikat benne, mint Hernádi György, Tóth Aladár, Kelemen Béla, Velinszky László (kinek feltehetően a létrehívása körül is szerepe volt) és Urbán Eszter. Kell-e ennél több, egy akkor nem nagy város életében? A teljesség igénye nélkül, szólnom kell még Krúdy Gyula, Fehérvári könyvéről. Nincsen még tíz esztendeje annak, hogy a könyv szerzőjére fény derült, éppen a Tanácsköztársaság esemé-