A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Móra Magdolna: A szociális helyzet Fejér megyében a Tanácsköztársaság idején

A sárkeresztúri direktórium azonban udvarias sajnálkozások között közli: ,,A nevezettek eltávolítása mellett kell továbbra is állást foglalnunk, mert a községbeli ellátatlanokat sem tudjuk ellátni, így idegeneket a községben tovább nem tarthatunk . . . Nevezett idegeneknek eltávolítására vonatkozó határozatot a munkástanács már csak akkor hozta meg, mikor a helybeli ellátatlanok felzúdultak az idegeneknek itteni megtűrése ellen." A Szövetség a választ megkapva a megyei direktórium elnökéhez fordul, hogy utasítsa a községi intézőbizottságot. A megyei direktórium erélyesen kiáll a két ember mellett: „Egy községben, ahol még élelmiszer van, nem lehet azzal a körülménnyel indokolni két rokkant proletár eltávolítását, hogy velük az ottani ellátatlanok száma növekedik. — A háború szerencsétlenjei ők, akik ellen ilyen példátlanul indokolt határozat hozatala a proletárhatalom szellemével ellenkezik." A sárkeresztúri direktórium azonban hajthatatlan marad. A megyei direktóriumhoz beadott jelentésében azzal védekezik, hogy nyolc társukat szintén kiutasították a községből. Mentségül újra felhozza, hogy Pál István és felesége nem él 15 éve a faluban, Máté István pedig nem is él törvényes házasságban, élettársa csak néhány éve lakik a községben. Pál Vas megyébe való, Máté bicskei. „Illetőségi helyeiken is van még élelem, tehát a nevezettek ne itt szaporítsák az ellátatlanok számát, hanem saját községükben." A megyei direktórium mostmár látja, hogy olyan konoksággal került szembe, amit távolról nehéz lefegyverezni. így a járási intézőbizottsághoz fordul, kéri a helyszíni vizsgálatot, hangsúlyozva, hogy nem szabad megengedni a két szerencsétlen rokkant kilakoltatását. „Jó lenne figyelmeztetni a sárkeresztúri munkástanácsot, hogy határozata a proletár szellemmel teljesen ellentétben áll, s hogy már nem az elavult közigazgatási törvények vannak érvényben s azon körülmény, hogy valaki törvényes házasságban nem él, nem szolgálhat alapul egy munkástanácsi határozat hozatalánál". . .

4? Ez csak egy azok közül a harcok közül, amelyet a megyei és járási direktóriumoknak vívni kellett az elavult és önző nézetekkel szemben, sokszor kevés eredménnyel. A megyei levéltár hézagos iratai alapján megközelítőleg sem tudtunk teljes képet adni megyénk lakóinak Tanácsköztársaság-kori szociális helyzetéről. Egyet azonban hirdetnek az iratok: a megyei direktórium, a járási és községi tanácsok intézőbizottságai mindent megkíséreltek, hogy a dolgozó ember számára emberibb életfeltételeket teremtsenek megyénkben. Hogy egy négy éves háborútól agyongyötört, gazdaságilag leromlott, magára hagyott, sőt határait fegyveresen is védelmező országban a Tanácskötársaság 133 napja alatt sok szép elgondolás, intézkedés csak terv és remény maradt, azt az utókor már jobban érti, mint a kortársak megérthették. Az egykorú ügyiratok azonban beszédesen bizonyítják, hogy a szervezett erő, a dolgozók öntudatára és jószándékára épített fegyelem rendet tudott teremteni az általános zűrzavarban és megmutatta a néphatalom erejét. A községi tanácsok sokszor feddett önkényeskedései ha a bürokratikus fegyelmet át is törték itt-ott, a proletárhatalom szellemé-