A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Móra Magdolna: A szociális helyzet Fejér megyében a Tanácsköztársaság idején
Azt kívánják, hogy az Államépítészeti Hivatal két hetenként vegye át a kitermelt kő m 3-ét 20 korona árban, ,,a fedanyag" kihordásával eltöltött munkaórákat pedig 5 korona óradíjjal fizessék ki, „tekintettel a nehéz és fárasztó munkára". Az irat utal a munkabérek aránytalanságára is. Elmondják, hogy az átaluk ajánlott és kért munkabér „meg sem közelíti egy hármadrendű kőműves napi keresetét, holott az itt dolgozó annál sokkal nehezebb munkát végez, s mellette rengeteg ruhát és lábbelit szaggat" ... A beadvány a bevezető és záró sorokban egyformán hangsúlyozza a dolgozók jogos igényeit és a hatóságok felelősségét is. „Cselekedni kell, mert az előző rendszer alatt kihasznált munkás népet a folytonos ígérgetésekkel és biztatgatásokkal megnyugtatni nem tudjuk". 40 A sóskúti termelőszövetkezet gépésze a Népgazdasági Tanács Földművelési Főosztályának panaszkodik a termelőszövetkezeti dolgozók és az ott alkalmazott iparosok közt fellépő feszültségről még június 8-án, néhány héttel az aratás megkezdése előtt. 27 éve dolgozik munkahelyén, lelkiismeretesen kezeli gépeit — 31 éves cséplőgarnitúrát tartott meg jó állapotban — s most „a a gazdasági cselédség" levonta fizetését. "Azt kívánnák — panaszolja —, hogy az iparos is reggel 4 órától este 8 óráig dolgozzon". . . — A Népbiztosságnak a megyei direktóriumhoz megküldött válasza a panaszos megnyugtatására hivatkozik a megjelent rendeletre, amelyik máris szabályozta a mezőgazdasági üzemekben állandóan alkalmazott ipari munkások bérét, évi járandóságát és munkaidejét. 41 A megye területén érvényes aratási szerződés elé meleghangú, kissé szónokias bevezetés kerül a mezőgazdasági munka és a mezőgazdasági munkás megbecsüléséről. Olyan mostoha élelmezési körülmények között állnak az aratás előtt és annyira kevés a munkabérek vásárlóértéke, hogy mikor a megyei intézőbizottság elnöke a Népgazdasági Tanács 47—1919. sz. rendeletét s ebben az egész ország területére érvényes aratási napibéreket közli a járási és községi intézőbizottságokkal, átirata bevezetésében buzdítólag jegyzi meg: „A munkások a munkabéreket megnyugvással fogadják, és vállalati munkájukat fokozott kötelességtudással végezzék!" 42 A Tanácsköztársaság hivatalos szerveinek nemcsak a dolgozókra van gondja, érdeklődése és részvéte, nem feledkezik meg a magányos és beteg nőkről és a mostoha szociális körülmények között élő gyermekekről. Nem egy gyermektartást igénylő asszony személyesen fordul panaszával a megyei direktóriumi elnökéhez. Kurdi Márton győri hajós felkutatását a győri direktórium elnökéhez írt levélben meg is kísérli Horváth János, hogy az asszony számára a tartásdíjat biztosítsa. Nem rajta múlik, hogy a megadott utca és házszám téves, és a kérdezettet nem találják meg Győrben. Egy székesfehérvári vörösőr felesége magasabb tartásdíjat kérő panaszával szintén egyenesen az elnökhöz ír: „200 korona a mai drága világban a legszegényebb étkezésre sem elég . . . Sem fám, sem pedig cipőjük nincs a gyerekeknek". . . Horváth János személyesen beszél az apával, aki ugyan többet fizetni nem tud, de mindkét gyerekét hajlandó magához venni. Farkas Jánosné és 10 éves kislánya Balassagyarmatról menekült Pátkára, rokonaihoz. A rokonság hat tagú családból áll, maguk
