A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Farkas Gábor: Az ellenforradalmi rendszer első évei Fejér megyében

megerőltető volt ez a mennyiség, de különösen a háború és a forradalmak alatti hasonló rekvirálások során egyébként is tönkretett falusi kisüzemek ezt a terhet nem vállalhatták. Nem volt népszerű ennek a hatósági munkája sem. A gabonabeszolgáltatás kapcsán ugyanis egymást érték a kormányrendeletek és utasítások. A közigazgatási hatóságok nem szívesen foglalkoztak vele, s végül a lakosság sem hitt a felsőbb rendeletek komolyságában.

38 A járásoknál és a vármegyénél erre a munkára elsősorban menekült tisztviselőket alkalmaztak. A trianoni békeszerződés következtében a menekültek egyre nagyobb tömegben érkeztek Fejér megyébe és Székesfehérvárra is. A zöm természetesen közszolgálatban álló tisztviselőkből és alkalmazottakból állott. 1920. december 11-én a megyében 417, a városban pedig 330 menekült család élt. A magánosokkal együtt ezek 1584 személyt tettek ki.

39 Helyzetük, rendkívül rossz volt, ekkor szinte valamennyien vasútállomásokon, vasúti kocsikban vagy barakkokban éltek. Az általános szegénység mellett gondolni sem lehetett a tisztviselői kar életviszonyainak, anyagi helyzetének javítására. A tisztviselőkből munkaerőfelesleg volt, elhelyezni őket nehezen lehetett. A tisztviselői kinevezéseknél ezért fokozott válogatásra volt lehetőség, s nem vitás, hogy elsősorban a rendszer iránt a leglojálisabb egyéneket vették tekintetbe. Ugyanakkor ez a tisztviselői és egyéb értelmiségi munkaerőfelesleg lehetővé tette, hogy az alkalmassági szempontokat az állománybelieknél szigorúbb mérce alapján vethessék fel. Most már nemcsak a Tanácsköztársaság idején funkciót viselt egyének magatartását vizsgálták meg, hanem általában az állami alkalmazottak magatartása is a vizsgálat tárgyává lett. 1919 őszén például négy személyt elbocsájtottak a megyei törvényhatósági szolgálatból, de a fegyelmi ügyek tárgyalását tovább folytatták. Jellemző eset az is, hogy 1920-ban még mindig 92 tanító ellen folyt fegyelmi eljárás, akik a községi direktóriumok munkáját támogatták. Székesfehérváron pedig a városi hatóság hangoztatta, hogy a tanítóság körében Velinszky Lászlónak rendkívüli volt a befolyása, és bizonyos mértékben még egy esztendő múltán is varázsa van tanainak. A fegyelmi vizsgálatok megrovásokat, előléptetésektől való eltiltásokat és további elbocsájtásokat is eredményeztek. Nyomukba, különösen az alacsonyabb fizetésű kategóriákban pedig megfigyelhető a menekült tisztviselők és alkalmazottak áramlása. Részben ezek elhelyezését szolgálta az a javaslat, amely szerint a járások számát hétre szaporították volna. A belügyminiszter azonban ezt a tervezetet elutasította.*

0 Rendkívül feszült politikai légkörben és nyomasztó szociális helyzetben kezdték meg a nemzetgyűlési választások előkészítését, Székesfehérváron például 1920 január elején került sor egy szociáldemokrata nagygyűlésre, ahol — a polgári sajtó szerint — ötszáznál is többen vettek részt. A résztvevők többsége ifjúmunkás volt, akik ugyan ekkor még szavazati joggal nem rendelkeztek,

11 de a baloldali politikai életbe való bekapcsolódásuk — egy levert proletárforradalom után fél esztendővel — mégis reményt nyújtott arra, hogy az ellenforradalminak nevezett városban tovább él a szocializmus eszméje.