A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Gévay Ágnes: Az Eszme. ”Szociális kultúrlap” Székesfehérvárott 1919-ben
Üdvözlet" című, mindössze tíz soros írása tömören, Összefogottan tűzi ki a lap előtt álló feladatot: „Üdvözlöm AZ ESZMÉT. A kommunista államnak két hatalmás tengelyének kell lenni. Az igazságos és tökéletes gazdasági berendezkedés legyen az egyik, a Kultúra fenséges és hatalmas kiépítése legyen a másik. A burzsoázia piszkos, fertőzött szemetéből óriási munkával kell kiválogatni a még meg nem romlott értékeket, amelyekhez kitartó munkásokra és életerős karokra van szükség. Hiszem, hogy AZ ESZME beválik a gátcn. Garanciát látok a szerkesztőjében, akiben van forradalmi láng, és cselekvő akarás." Velinszky László, felismerve az új kultúra, a tudatformálás fontosságát, támogatta, biztatta a lelkes fiatal szerkesztőt. Biztos, határozott iránymutatása mellett Pór Nándor a fehérvári értelmiségi fiatalok legjobbjait nyerte meg a lap munkatársainak. Velinszky László üdvözlő és célmeghatározó írása után Tóth Aladár írása következik a lapban: „Haydn gyermekszimfónia vagy proletár hangverseny" címmel'. Tóth Aladár, a későbbi híres zeneesztéta, kritikus, hosszú időn át az Operaház igazgatója, Fehérváron született. Itt járt középiskolába, majd a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozott be. Egyike volt azoknak, akik Velinszky hívására a beszüntetett hitoktatás helyett a szociáletikai órák megtartását vállalta. Az Eszme első számában megjelent írása tulajdonképpen riport egy helyi néphangversenyről. Leírja a régi hangversenyek sznob, úri közönségének, és a* .proletárhangverseny közönségének, hangulatának különbségét: „Meg soha az előadott darab és a hallgató közönség nem volt ennyire egy, még soha zenedarab tisztább hatást nem keltett Fehérváron." — írja. Tóth Aladár még egy írást közölt Az Eszmében „Magyar Zene" címmel. Ez az írás különösen figyelemre méltó. Nemcsak azért, mert e cikkben Bartók és Kodály népzenekutató munkája, és a népzenéből a magyar zenét megújító művészete mellett száll síkra, hanem azért is, mert cikke utolsó mondatában a lap meg nem valósult terveibe enged bepillantást. Tóth Aladár bejelenti, hogy Az Eszme további számaiban tanulmányokat fognak közölni Bartókról, Kodályról, és Dohnányi Ernőről, Bartók zongoraműveinek népszerűsítőjéről. Tóth Aladár mellett jelentős szerző Az Eszmé-ben Hernádi (Hercz) György költő, akitől négy verset Hercz György névvel és egy tárcát —Z. —Gy. aláírással közöl a lap. A versek közül az 1. szám 6. oldalán megjelent „Liebknecht halálán" címűt plakátként tették közzé Budapesten 1919 márciusában. 7 Hernádi György régi fehérvári orvoscsalád fia volt, 1917-ben érettségizett szintén a Főreáliskolában. Öt is, mint egy évvel később Pór Nándort, mindjárt az érettségi után besorozták katonának. 1918 őszén jött haza Fehérvárra. Tevékenyen részt vett a helyi eseményekben, ezért a Tanácsköztársaság után emigrálnia kellett. Az Eszme 2—3. számában —Z. —Gy. aláírással közölt írás is az ő műve. Ez az egyetlen nem teljes névvel megjelent közlemény a lapban. Címe: „Egy előadás a zárdában. Hiteles történet." A kis tárcanovella meg sem közelíti Hernádi verseinek művészi színvonalát, tárgya azonban nagyon is aktuális volt, különösen Székesfehérvárott. Az írás leleplezi a zárdai nevelés bigott, szemforgató voltát,
