A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Strasszer györgy: Politikai viszonyok a Tanácsköztársaság idején Fejér megyében
szerint a tömörülés célja: „nemcsak a hivatalos teendők ellátása, hanem a közös érdekek ápolása. Családias együttérzéssel járunk el, s a meglévő szakszervezet kebelében szívesen egyesülünk." Ez a csoport vált magjává azután a megye tisztviselőinek többségét tömörítő Közalkalmazott Szakszervezetnek, amely csak május 24-én tudott végleges vezetőséget választani. Április első napjaiban szakszervezetbe tömörülnek a magánzeneoktatók, a zeneiskolai pedagógusok és a szülésznők. Ezeknél azonban lényegesen jelentősebb esemény volt az orvosok és egészségügyi dolgozók, illetve a mérnökök városi és megyei szakszervezetének létrehozása. Előbbi az orvosokat és az egészségügyi „szakmunkásokat' tömörítette és hosszabb előkészületi munka után, április 13-án alakult; jelentőségét és a pártnak az értelmiség iránti figyelmét mutatja, hogy az ülésen jelen volt Farkas Lajos megyei párttitkár is. A mérnökök megyei és városi szervezete április 16-án alakult meg. Az orvosszakszervezet megyei elnöke Friss Adolf, titkára Schönfeld Ferenc, a mérnökszakszervezet vezetői Tarján Géza es Schiedel Tivadar lettek. Az újonnan alakult szakszervezet tagságáról nem rendelkezünk adatokkal. Néhány kisebb jelentőségű szervezet — írók és művészek, náztartási alkalmazottak — megalakulása fejezi be ezt a folyamatot a megyeszékhelyen. 65 Ezekben a napokban többször kísérelték meg szervezkedésre bírni a kereskedőket és a magánalkalmazottakat is. E rétegekben, annak ellenére, hogy a megyei vezetés tekintélyes erőket mozgósított az agitációra, komoly ellenállásra találtak. A kereskedők szakszervezetének megalakulására végülis felsőbb instrukciók hatására és passzivitás miatt nem került sor. Többszöri és sikertelen kísérlet után került csak sor május 27-én a magántisztviselők szakszervezetének megalakulására, miután a „Székesfehérvár és Vidéke a Népszava" nyilvánosan is megdorgálta őket, miszerint: „a legjobban dotált proletárok a legközömbösebbek. 0 ' 6 Voltaképpen arról van szó, hogy ez a két utóbbi eset is bizonyítja, miszerint a társadalmi-politikai szervezkedésre e napokban nem minden esetben osztályszempontok alapján, azok érvényesítésével került sor, másrészt azt dokumentálja, hogy a szervezői törekvések feltétlenül ellenállásra találtak bizonyos rétegekben. A proletárdiktatúra idején elkövetett hibák egyike mindenképpen a szervezkedés abszolút, osztályszempontokat mellőző értelmezésében és gyakorlatában található. Ez egyformán eredt a helyi vezetők általában helyes buzgalmából, a tömegbefolyás helytelen felfogásából és az országos direktívák hatásából. Ezzel kapcsolatban idézzük a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének 1919. április 8-án a százhalombattai választással kapcsolatos leiratát, amelyben a községben lezajlott választásokat bírálja: „egyébként is nézzék azt, hogy a szervezetnek mindenki tagja legyen, mert aki ma nem szervezett és nem szocialista, aziránt bizalom sincs ... a proletárdiktatúra szigorával sújtja mindazon egyéneket, akik nem akarják megérteni még ma sem, hogy szervezetlenül élni bűn és lehetetlenség". 67 A szervezkedésnek a szocialistasággal való azonosítása, ennek erkölcsi és adminisztratív nyomással való érvényesítése sok félreértésre és hibára vezetett a pártban és a tömegszervezetekben egyaránt.
