A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Strasszer györgy: Politikai viszonyok a Tanácsköztársaság idején Fejér megyében
kívül forradalmi optimizmus hatja át, a világforradalom szolgálatára való készség fejeződik ki benne. A korabeli lapok széleskörű propagandát folytatnak a világforradalom eszméje és ügye érdekében, igyekeznek a propaganda alsóbb fokán a nemzeti és nemzetközi harc egységének kifejezésére; a szocialista átalakulás általános nemzetközi érvényű eszméjének érzékeltetésére. „Világforradalom" című írásában a „Székesfehérvári Friss Űjság" marxista felkészültséggel állapítja meg, hogy „az igazi út a emberiség végcéljai fele, csakis a szocializmuson keresztül vezethet" . . . 54 Jellemző a nemzetközi körülmények irreális értékelésére, hogy a „Székesfehérvár és Vidéke a Népszava" április 13-án olyan értelmű híradást közöl, miszerint Horvátországban is napok kérdése a proletárdiktatúra kikiáltása. A fentiekből adódó megalapozatlan optimizmus — bár a világforradalom késése, elmaradása csak július végén okoz elkeseredést a forradalom baloldali vezérkarában — erősítésével kétségtelenül a nehézségek leküzdésére is buzdítani akartak. A nehézségek elleni harc jegyében készültek fel a húsvéti ünnepekre és végezték május 1 előkészítését. Április 14-én Velinszky feloldotta a húsvéti ünnepekre a korábban elrendelt ún. „szószéki tilalmat", azonban Bílkey Ferencnek továbbra sem engedélyezte a prédikációt. Az egyház és az állam szétválasztására gyors és határozott intézkedéseket hoztak, kiterjesztették a marxista szemléletet és befolyását az iskolákra, a pedagógusokra és ezzel feltétlenül túlhaladták a klasszikus polgári határokat az egyházpolitikában. 55 Velinszky László pedig miután az egyházmegyei nyomdát újra megnyitotta, a korábban beszüntetett „Fejér megyei Napló" vallásos meggyőződésű nyomdászait szakszervezeti munkaközvetítés mellett ide helyeztette. 56 Aligha van még egy területe a Tanácsköztársaság politikai rendszerének és tevékenységének, mint a vallással kapcsolatos, amelyről annyi ellenséges, gyalázkodó rágalom hangzott volna el az ellenforradalmi rendszer idején. A proletárdiktatúra történetének, intézkedéseinek sokrétű feltárása és megismerése azt bizonyítja, hogy ezen a területen is a megfontoltság, a demokratikus jogok tiszteletbentartása és érvényesítése érvényesült a tömegek közti munkában, ellenben az egyházi reakcióval szemben mindig a kemény, határozott fellépés jellemezte a proletárdiktatúra vezetőinek tevékenységét megyénkben. A „Székesfehérvár és Vidéke a Népszava" április 16-án értékeli a végzett munkát. Megelégedéssel állapítja meg, hogy „az általános felfordulás helyett az általános munka hódítja meg a Tanácsköztársaság területét." Ennek az általános munkaterületnek jegyében került sor április 25-én — a választások és adminisztráció elhúzódása miatt viszonylag későn — a megyei tanács alakuló ülésére és végrehajtó szervének, az intéző bizottságnak megválasztására. Előző napon alakult meg a székesfehérvári járási és városi képviselőkből a járási tanács és 15 tagú intéző bizottsága. A megyei tanácsba az egyes járások meghatározott számú tagot delegáltak: a váli és a sárbogárdi járás, valamint Székesfehérvár város 10—10, az adonyi járás 8, a móri járás 6, a székesfehérvári járás 11 fő képviselelet nyert a megyei hatalmi szervben. A megyei tanács intéző bizottságának tagjaiul Horváth Jánost, Wagner Józsefet, Szabó Ernőt, Czák
