A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Pesti János: A katolikus egyház a forradalmak időszakában

kaptak elegendő támogatást, így a célkitűzés nem valósult meg. November 2-án a Katolikus Népszövetség összes budapesti és vidéki szervezeteivel — saját külön programjuk fenntartása mellett — csatlakozott a Magyar Nemzeti Tanácshoz. Másnap megalakult a népszövetség Nemzeti Tanács engedélyével összehívott gyűlésén a földműves tanács, hogy vele is ellensúlyozzák ,.a szabadság szellemétől megittasultakat". Az egyház vezetői azonban jól látták azt is, hogy a demokratikus átalakulás folyamatában „korszerű reformok" elől nem zárkózhatnak el. Ezzel függött össze a papi tanács november 12-i megalakulása, amelyen a világi és szerzetesi papság jelenlétében dr. Potyondy Imre püspöki titkár, teológiai tanár beszélt. A püspöki konferencia január 28-án majd megrója a katolikus papi tanácsot,

47 amiért mind az országos, mind a vidéki gyűléseken felszólalások hangzottak el a papnevelés és a káptalanok reformjáról, a cölibátus és a kötelező brevárium eltörléséről, a püspököknek a papság és a nép képviselői által történő választásáról, az üres címek eltörléséről, az alsó papság anyagi helyzetének rendezéséről, stb. Potyondynak néhány nap múlva cikke jelent meg a Fejér megyei Naplóban. A cikk leglényegesebb részlete annak a {fel- és beismerése, hogy „a nép nem a mienk, az intelligencia távol áll tőlünk. Idegenek lettünk". Megvallja, hogy az egyház a körülötte álló világ dekorációiba öltözött századokon át, a feudalizmus dekorációit hordozta. Nem sajnálta, hegy a feudalizmus egész rendszere megdőlt. Ami emberi, mulandó — írja — s kifejti, hogy híve a legteljesebb birtokpolitikának, s a „földreformból semmiféle nagybirtokot, az egyházit sem óhajtjuk kivenni.

48 Az egyház gazdasági és társadalmi elhelyezkedésével magyarázta azt az ellenszenvet, amely az egyházzal szemben megnyilvánult, s e felett a gazdasági és társadalmi elhelyezkedés felett az idő régen eljárt. Megújulást követelt, az egyház új arculatának megteremtését, s állította, hogy ez a program nem rebellis tendencia, hanem az egyház jövőjének szükségszerű feltétele. Potyondy cikkén meg sem száradt a nyomdafesték, mikor Bilkeiék megkezdték a Nemzeti Polgári Párt szervezését. A szociáldemokraták hamar felismerték, hogy az erők megosztása miatt mekkora veszélyt rejt az akció, így ellentámadásukat — éppen az egység eszméjére hivatkozva — azonnal megindították. Az egyház terve tehát ebben a kérdésben hamar meghiúsult, pedig gondosan „megmagyarázták", hogy „a munkásság öntudatos szervezkedése mellett" szükség van a polgárság megszervezésére. Gyűlésük kimondta, hogy a párt foglalkozási áganként alakul meg — elsőnek a parasztsággal kísérleteztek —, de az alakuló gyűlésen az újságírón kívül mindössze három ügyvéd és egy magánzó jelent meg, így az alakulás elmaradt. Lényegesen jobban sikerült a római katolikus intézmények vezetőinek budapesti népgyűlése, amelyen megalakították a katolikus tanácsot. Ezen Prohászka bejelentette, hogy a püspöki kar hozzájárult a katolikus autonómia azonnali megalakulásához, s hogy a tanács fog az egyházi vagyon kérdésében irányítani, a főkegyúri jogok kérdését tisztázni, és a jogokat gyakorolni. Prohászka felhívására Székesfehérvárott december 8án alakították meg a katolikus autonómiai tanácsot, amelyen ő