A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Pesti János: A katolikus egyház a forradalmak időszakában

sége Önmagáról és családjáról gondoskodni. Utána arra hívta fel a figyelmüket, hogy a munkásság követeléseinek kivívása során letér az igazságos útról, mert nemcsak tisztességes keresetért küzdött, hanem vagyonfelosztásról is álmodik, a német szociáldemokratát, Bebelt ismerte el vezérének, aki egyik írásában kijelentette: „Én nemcsak a keresztény vallásnak, hanem általában minden vallásnak elensége vagyok, melynek megszüntetését az emberiség haladása követeli".

12 A püspöki körlevél utasította a papokat, hogy a szociáldemokrata eszme romboló hatásával vegyék fel a küzdelmet, és ennek érdekében a korábbinál többet kötelesek foglalkozni a néppel. A „foglalkozás" annál inkább fontos volt az egyház szempontjából, mert a Népszava május óta többször tiltakozott a főváros azon szándéka ellen, hogy tanonciskolákban is be akarták vezetni a hitoktatást. A Népszavának az volt a véleménye, pedagógiai szempontból is káros a tanulókat a leghazugabb és legostobább mesékkel traktálni, de káros ez az emberiség fejlődése szempontjából is, mert a mi vallástanításunk mellett a gyerekek akaratereje eltompul, szelleme nem fejlődhetik, rabja lesz a legmaradibb felfogásoknak, így a vallás béklyóiban felnőtt ember az egész emberiség haladásának kerékkötője.

13 A munkásosztály orgánuma tehát akadályozta az egyház befolyásának iskolai erősödését, nem csoda, hogy a megyéspüspök még fokozottabb ellenakciót követelt. Mivel a könyvek és a lapok „befurakodtak" a legszegényebb családba is, nem elégedhetik meg a pap az iskolai hitoktatással és a templomi szentbeszéddel, hanem azokat is meg kell nyernie, akik az iskolákból kikerültek, a a templomtól pedig elhidegültek. A főpásztor ilyen „foglalkozási területek"-nek a katolikus köröket, ifjúsági- és legényegyleteket, s különösen a keresztény munkások egyesületét jelölte meg. Elismerte, hogy a szociáldemokraták többségben vannak, éppen ezért felhívta papsága figyelmét, hogy mindennemű építkezésnél csak olyan vállalkozókkal kössenek szerződést, akik keresztény egyesületbeli munkásokat alkalmaznak. Prohászkát egyébként egész életében foglalkoztatta az a probléma, hogy mi az oka kora vallástalanságának, s főleg egyháztalanságának. Naplójának megvallotta, hogy ügy látja, nemzedékét a vallásos érzés hanyatlása s a vallásos élet csődje jellemzi. Arra a következtetésre jutott, hegy az ok elsősorban a szellemi anarchia, mely az egész művelt világot sivataggá, úttalan, de összevissza taposott mocsaras sárrétté változtatta. Az anarchiát szerinte a filozófia hozta az emberiségre, amely teljesen kompromittálta az észt, sarlatánokat és száj akrobatákat léptetett változatos műsorban a deszkákra, s egymás fölött bukfenceket hányó filozófiai tanokban oda juttatta a jámbor közönséget, hogy ennek nemcsak szája, de a szó szoros értelmében az esze is elállt.

14 Pásztorlevelében szemükre vetette a híveknek, hogy a keresztény hit megrendült fönt és lent, az értelmiség soraiban éppúgy, mint a nép rétegeiben. Bántotta, hogy az ország 10 millió katolikusának nincs a kezében sem erkölcsi, sem anyagi hatalom, amelyet hajtóerőként lehetne felhasználni a kulturális életben. A templomok nagy részét szégyenletes téglatömegnek minősítette, mivel szerinte a szabad-