A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Pesti János: A katolikus egyház a forradalmak időszakában

hanem a gazdasági harcokban ís, amit az bizonyít, hogy sztrájkok idején a „megnevelt" munkásokkal próbálták elvégeztetni a félbe hagyott munkát. Ezek után feltehetjük a kérdést: mi volt a lényege az ideológiai ellentámadásnak, hogyan próbálták a megye vezetői a szociáldemokrácia — ahogy ők nevezték: hipnotikus erejű — folyamát holt ágba, veszélytelen vizekre juttatni? Az ötletet — amely végső fokon XIII. Leó pápától származott, és célkitűzésének nemzetközi méretekben próbált érvényt szerezni — ragyogónak kell ítélnünk: a proletariátus történelmi érdekeit és programját megtestesítő szocializmus helyett (amelyről okosan érezték meg, hogy a munkásság vérévé és ösztönévé vált), ők is „szocializmust" adtak, a saját képükre és hasonlatosságukra agyusztálva. „Szocializmus"-t, amely békét és szeretetet prédikált, megnyugvást és mennyei boldogságot ígért, a földi pokol elviseléséhez pedig alázatot és türelmet ajánlott. Ez a „szocializmus" — el kell ismernünk — aktív erőnek bizonyult. Székesfehérvári formáját most a keresztény munkásegyesület jelentette. (Előzménynek tekinthetjük a Katolikus Néppárt 1894. november 14-i, székesfehérvári megalakulását. Szervezeti formába 1895. januárjában öntötték. Kifejezetten felekezeti politikát folytatott, s harcolt a liberalizmus és a szocializmus eszméje ellen.) A keresztény munkásegyesület megalakítására 1904. augusztus 21én tették meg az első lépést. A katolikus legényegyletbe összehívott alakuló gyűlésen mindössze tíz ember jelent meg, akiknek Bilkei Ferenc lett a vezetőjük. És az első lépést követte a második. Miközben a királyi törvényszék a fehérvári szociáldemokraták szeptember 7-re kitűzött bírósági tárgyalását készítette elő, Bilkeiék a keresztényszocialista sejt kiterjesztésén fáradoztak. A légkör és a megfélemlített munkások egy részének hangulata megfelelőnek bizonyult: augusztus végén már hatvan ember hallgatta a keresztényszocialistákat.

5 A katolikus sajtó szeptember közepén számolt be a Székesfehérvári Keresztény Munkásegyesület megalakulásáról.

6 A hivatalos alakuló gyűlés vezetője így invitálta belépésre a megjelenteket: „Akarjátok-e, hogy egy keresztény munkásegyesület alakuljon Székesfehérvárott?"

7 A „nem akarjuk" kiáltoit azonnal távozásra szólították — ezt a módszert alkalmazták a későbbi hónapok során is, — de a rendőrfőkapitány beavatkozása ellenére közülük többen ott maradtak, és vitába szálltak az előadóval. A vezetőség mégis létrejött. Be is szedte a személyenként egy korona belépési díjat. Aki nem tudta egy összegben kifizetni, annak megengedték, hogy részletekben törlessze, sőt a három héten belül jelentkezőket alapító tagoknak tekintették. Az egyesület elnöke a kanonok, fővédnöke a mindenkori székesfehérvári püspök lett. A munkások megtévesztésére pedig alapszabályukba vettek át programpontokat a kőművesek és ácsok szakegyletének alapszabályából is. Az ígéretek hatottak.