A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Csongor Rózsa: A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája Fejér megyében
majd a könyvtárukat, a Vörösmarty Körben helyezik el ideiglenesen a tanítók könyvgyűjteményét. A városi művelődési osztály kibővített választmánya is itt tartja gyűléseit. 21 Velinszky a tanítók részére, hetente háromszor tartott fogadó órát, ahol ügyes-bajos dolgaikkal keresték fel. A személyes panaszok ügyintézésére ma is találunk számtalan beadványt és intézkedést a Megyei Levéltár idevonatkozó gyűjteményében. Juhász Viktor idézett könyvében arról panaszkodik, hogy Velinszky nem csak a Tanácsköztársaság művelődési intézkedéseinek igyekszik maradéktalanul eleget tenni, hanem rendszeresen túllicitálta azokat, és rebellis volt ő már 1913-ban is, amikor még senki nem sugallta neki a hitoktatás eltörlését, ő már azt követelte. Ez igaz, Velinszky gyakran túlmegy a rendeletek végrehajtásán, s egyéni fantáziáját, tehetségét, és lobogó pedagógus hitét szövi bele megyei szervező munkájába. Ilyen az Olvasókönyv-ek megszerkesztése, az analfabéták összeírása jóval korábban a rendelet megszületése előtt, s azok az oktatási módszertani kérdések is, melyek nyomát intézkedéseiben találjuk meg. Velinszky olvasókönyvei tág teret nyújtanak a szemléltető oktatás, és a környezetismeret, vagy honismeret tantárgyának is. Az olvasókönyvek egyszerűségükben is törekszenek a környezet, a szűkebb haza megismertetésére, a megye és a Dunántúl földrajzi leírására, helységnevek felsorolására, s talán didaktikailag kapcsolódik ide a szemléltető oktatás egyik vállfája, amikor rendeletet ad ki a szabadban való tanításra vonatkozóan. Az utasítás szerint, a tanítók ismertessék meg a gyerekekkel a mezőgazdasági munkát, a vidéket, ahol élnek, s mindkettővel kapcsolatosan a látottakat és hallottakat mélyítsék el a gyermekekben, vagyis, másnap az iskola falai közt vitassák meg az előző napon látottakat. Ügyeljenek a tanítók arra, hogy 50—60 fős csoportoknál nagyobb ne legyen az, amelyikkel egyszerre foglalkoznak, s ezeket a csoportokat is legalább két tanító kísérje, és foglalkozzon a tanulókkal. Az I—II. osztályos növendékeket csak a falu határáig kísérjék. A szabadban végzett tanításról, s annak kitapasztalt módszeréről küldjenek neki jelentést. A szabadban való, szemléltető oktatást iktassák tantervbe, minden iskolában és minden osztályban. 22 A helyi sajtó a mezőgazdasági munkavezetők figyelmét arra hívja fel, hogy a tanítók újfajta kísérleteit ne akadályozzák meg, hanem segítsék. Az iskolai kirándulásokat zavarni nem szabad, csőszök, erdőkerülők ne zavarják őket, hanem munkájukban támogassák a tanítókat. 23 Miként valósultak meg ezek a rendelkezések, sajnos nem tudjuk. Az a tény azonban, hogy a Vörös Hadsereggel párhuzamosan szerveztek didaktikai módszereket, szerkesztettek tankönyveket, iskola-reformokat, rendkívül jelentős. A diákbizottságok, — melyeket májusban kezdtek szervezni —elsősorban a középiskolákban jöttek létre. A diákközösségek az iskolai élet különböző területén voltak hivatva dönteni, olyan kérdésekben, mint az ösztöndíjak odaítélése, a szociális juttatások elosztása, segélyek kiosztása, ifjúsági körök szervezése és irányítása, 24 s a diákbizalmi-rendszer kiépítése volt hivatva a diákbizottság munkájának alátámasztására. 25
